János apostol a következőket írta a Jézus életéről szóló feljegyzéséről: „Aki pedig látta ezt, tanúskodott, és igaz a tanúsága, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek” (János 19:35).

 Máté, Márk, Lukács és János evangéliumi beszámolójának a hitelessége mellett szól, hogy akkor írták őket, amikor még sokan éltek azok közül, akik szemtanúi voltak a leírt eseményeknek. Néhány forrásmű szerint Máté evangéliuma mindössze nyolc évvel Krisztus halála után, vagyis körülbelül i. sz. 41-ben elkészült. Sok tudós valamivel későbbre teszi ezt a dátumot, de általában egyetértenek abban, hogy a Keresztény görög iratok összes könyvét az első század folyamán írták meg.

 Akik látták Jézust, szemtanúi voltak a halálának és a feltámadásának, meg tudták erősíteni az evangéliumi beszámolókat, és ha lettek volna bennük pontatlanságok, azokat könnyűszerrel leleplezhették volna. F. F. Bruce professzor megjegyzi: „az eredeti apostoli igehirdetésnek egyik erős pontja volt, hogy a fültanúk ismeretére támaszkodott; nemcsak azt mondták, hogy »ők tanúi ezeknek a dolgoknak«, de azt is, hogy »amint ti is jól tudjátok« (Cselekedetek 2:22).”