Amikor kitört a háború Ukrajnában, a 46 éves, egyedülálló Irina Makuha elindult a harkivi vasútállomásra, mivel úgy látta, hogy biztonságosabb lenne elhagyni az országot. Az állomáson nagy volt a káosz, az emberek anélkül szálltak fel a vonatokra, hogy tudták volna, hogy azok merre tartanak. Annak a vonatnak az ablakai, amin Irina is utazott, biztonsági okokból el voltak sötétítve. Csak azután tudta meg, hogy a vonata Szlovákia felé tart, miután már elhagyták az állomást.

Irina jelenleg Csehországban él. 2022. március 3-án érkezett meg Prágába, a fővárosba. Takarítóként dolgozik, és két másik ukrán testvérnővel él együtt, akik szintén a háború elől menekültek el. Irina tanulja a cseh nyelvet, és továbbra is folytatja a teljes idejű szolgálatot, ami már 20 éve az élete középpontjában áll.

Ezt mondja: „A saját bőrömön tapasztaltam, hogy hogyan használja fel Jehova a testvéreket, hogy segítsen. Most erősebb a hitem, mint valaha.”

Közel 23 000 testvérünk döntött úgy, hogy más országban keres menedéket. Ők most biztonságosabb helyen élhetnek, de meg kell küzdeniük olyan nehézségekkel, mint a munka- és lakáskeresés, a hivatalos iratok beszerzése, a gyerekek beíratása egy új iskolába, és egy új nyelv megtanulása. Felismerték, hogy a testvérek szeretetteljes törődése, és az, ha rendszeresek maradnak Jehova szolgálatában, segít nekik átvészelni ezt a kritikus időszakot.

A Mikolajivi területről származó Percsak család három tagja, Anatolij, Olena és a 17 éves Alina új életet kezdtek Romániában, miután bombatalálatok érték a környéküket Ukrajnában. A család 2022. március 6-án hagyta el az otthonát. Mivel Anatolij moldáv állampolgár, ezért megengedték neki, hogy a családjával Romániába utazzon. Olena így írja le, hogy milyen érzés volt elhagyni az otthonukat: „Olyan, mintha egy fát gyökerestül kiszaggatnának, és egy másik helyre ültetnének.”

A romániai testvérek segítségével a Percsak családnak sikerült lakást találnia. Anatolij és Olena is dolgozik, Alina pedig online végzi el a feladatait, amiket az ukrajnai iskolájából kap.

A romániai testvérek nemcsak fizikailag és érzelmileg gondoskodnak a családról, hanem abban is segítenek, hogy közel maradjanak Jehovához. Rendszeresen időt töltenek velük, hogy ne érezzék egyedül magukat egy idegen országban. Olena és Alina tanulják a román nyelvet. Sokat segít nekik a JW Language alkalmazás, és az, hogy részt vesznek a szolgálatban az új gyülekezetük tagjaival. Anatolij már gyerekkora óta beszél románul.

Anatolij ezt mondja: „Már a kezdetektől érezzük, hogy Jehova velünk van. A szervezetétől jövő segítség és a testvérek gondoskodása biztosít minket arról, hogy Jehova szeret bennünket.”

Alina Havriljuk már a háború előtt megözvegyült. A 16 éves fiával, Vladiszlavval február 27-én érkeztek Suwałkiba (Lengyelország) Vinnicjából (Ukrajna). Alina ezt mondja: „Először fogalmam sem volt, hol fogunk élni a fiammal, és hogy fogunk gondoskodni magunkról. De abban biztos voltam, hogy Jehova segíteni fog.”

A 37 éves Alina azonnal elkezdett állást keresni. Az volt a célja, hogy olyan munkát találjon, ami nem gátolja meg abban, hogy részt vegyen az összejöveteleken. Egy iskolában talált takarítói állást. Ezt mondja: „Nekem az a legfontosabb ebben a munkában, hogy marad elég időm a szolgálatra, és hogy támogatni tudom a családomat.”

Alina és Vladiszlav lengyelül tanulnak, és folyamatos kisegítőúttörő-szolgálatot végeznek egy lengyel nyelvű gyülekezetben. Emellett Vladiszlav középiskolába jár.

Az ukrán testvéreink nyomasztó próbákkal és váratlan változásokkal néznek szembe, de Jehova továbbra is megadja nekik a szokásosnál nagyobb erőt. A saját életükben tapasztalják, amit a 2Korintusz 4:8-ban olvashatunk: „Minden téren szorult helyzetben vagyunk, de nem annyira, hogy ne tudnánk mozdulni. Tanácstalanok vagyunk, de van kiút.”