Több mint 10 000 km-re a Fülöp-szigetektől, a tagalog nyelvű emberek otthonától, Rómában több ezer tagalog nyelvet beszélő Jehova Tanúja gyűlt össze. Azért utaztak oda, hogy 2015. július 24–26-ig részt vegyenek egy különleges kongresszuson.

Becslések szerint 850 000-nél is több filippínó él jelenleg Európában. Ezért Jehova Tanúinak mintegy 60 gyülekezete és kisebb csoportja tart tagalog nyelven összejöveteleket, és prédikál tagalog nyelven a filippínóknak Európa-szerte.

Ám a Rómában tartott kongresszus volt az első alkalom, hogy ezek a gyülekezetek és csoportok együtt lehettek, és az anyanyelvükön hallgathatták három napon át a programokat. Mind a 3239 jelenlévőre nagy hatással volt, hogy Jehova Tanúi vezetőtestületének egyik tagja, Mark Sanderson tartotta mindhárom nap a befejező előadást, mivel ő korábban a Fülöp-szigeteken szolgált.

Miért más úgy részt venni egy kongresszuson, hogy a programokat az anyanyelvünkön halljuk, nem pedig egy idegen nyelven? Egy gyermekeit egyedül nevelő anya, Eva ezt mondja: „Nem tudok túl jól angolul, de hála a tagalog nyelvű kongresszusnak, a bibliai tanítások most először igazán megérintették a szívemet!” Azért, hogy legyen pénzük az utazásra Spanyolországból Olaszországba, Eva úgy döntött a két gyermekével, hogy nem hetente, hanem havonta csak egyszer esznek étteremben. „De megérte, mert ezen a kongresszuson minden egyes szót értettem!” – mondja Eva.

Jasmin, aki Németországban él, szabadságot kért a munkahelyén, hogy elmehessen a kongresszusra. Így emlékszik vissza: „Épp azelőtt, hogy indultam volna, azt mondták, mégsem mehetek, mert el kell végezni egy munkát. Próbáltam nyugodt maradni, imádkoztam Jehovához, és odamentem a főnökömhöz. Sikerült átszerveznünk a munkát, így mégis eljutottam a kongresszusra. Csodálatos élmény volt együtt lenni a filippínó testvérekkel és testvérnőkkel, akik Európa sok országából érkeztek.”

Természetesen sok Európában élő filippínónak nemcsak a hazája hiányzik, de a barátai is, akik Európa más országaiba költöztek. Ez a kongresszus lehetővé tette, hogy újra találkozhassanak, de ezúttal mint testvérek és testvérnők (Máté 12:48–50). Fabrice ezt mondja: „Nagyon boldog voltam, hogy ismerősökkel találkozhattam!” A kongresszus végén egy testvérnő ezt mondogatta: „Ez egy nagy családi összejövetel volt!”