A bibliatudósok elismerik, hogy Isten személyneve, melyet a tetragram (יהוה) jelöl, a Héber iratok eredeti szövegében csaknem 7000 helyen megtalálható. Viszont sokan közülük úgy gondolják, hogy a név a Keresztény görög iratokban eredetileg nem szerepelt. Ezért a legtöbb, napjainkban fordított Biblia az úgynevezett Újszövetségben nem tartalmazza a Jehova nevet. Még amikor olyan Héber iratokból vett idézeteket fordítanak is, amelyekben szerepel a tetragram, a legtöbb fordító az Úr szót használja, és nem Isten személynevét.

Az Új világ fordítás viszont nem követi ezt a bevett szokást. A Keresztény görög iratokban 237-szer használja a Jehova nevet. A fordítók két fontos tényt vettek figyelembe, amikor a Jehova név használata mellett döntöttek: 1. Azok a görög kéziratok, melyek ma a rendelkezésünkre állnak, nem az eredetiek. A máig fennmaradt sok ezer másolat legtöbbje legalább két évszázaddal az eredeti szöveg után készült. 2. Addigra a kéziratok másolói vagy saját maguk helyettesítették a tetragramot az ’Úr’ jelentésű görög Küʹri·osz szóval, vagy már eleve olyan kéziratokat másoltak, amelyekben nem volt benne a név.

Az Új világ fordítást készítő bizottság arra a következtetésre jutott, hogy meggyőző bizonyítékok szólnak amellett, hogy a tetragram szerepelt az eredeti görög kéziratokban. A bizonyítékok a következőek:

• Jézus és az apostolai idejében a Héber iratok másolatai mindenhol tartalmazták a tetragramot. Korábban néhányan ezt vitatták. De miután Kumrán közelében olyan másolatokat találtak a Héber iratokról, amelyek az I. századból származnak, minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy ez a kijelentés igaz.

• Jézus és az apostolai idejében a tetragram a Héber iratok görög fordításaiban is megjelent. A tudósok évszázadokon át úgy tartották, hogy a tetragram nem volt benne a Héber iratokról készült görög nyelvű Septuaginta-fordítás kézirataiban. Majd a XX. század közepe táján a Jézus idejében használatos görög Septuaginta néhány nagyon régi töredékét vizsgálták meg a tudósok. Ezeken a töredékeken szerepel Isten személyneve héber betűkkel. Tehát Jézus idejében a Szentírásról készült görög másolatok tartalmazták Isten nevét. Ám az i. sz. IV. századra a görög Septuaginta fontosabb kézirataiban, mint például a Codex Vaticanusban és a Codex Sinaiticusban, Mózes első könyvétől kezdve egészen Malakiás könyvéig, már sehol sem volt benne Isten neve (pedig a korábbi kéziratok még tartalmazták Isten nevét). Így nem meglepő, hogy az i. sz. IV. századból fennmaradt szövegekben nem található meg Isten neve a Biblia görögül íródott részében, az úgynevezett Újszövetségben.

  Jézus egyértelműen kijelentette: „Én az Atyám nevében jöttem”. Azt is hangsúlyozta, hogy amit tesz, azt az Atyja nevében teszi

• Maga a Keresztény görög iratok számol be arról, hogy Jézus gyakran utalt Isten nevére, és megismertette azt másokkal (János 17:6, 11, 12, 26). Jézus egyértelműen kijelentette: „Én az Atyám nevében jöttem”. Azt is hangsúlyozta, hogy amit tesz, azt az Atyja nevében teszi (János 5:43; 10:25).

• Mivel a Keresztény görög iratok a Héber iratokhoz hasonlóan Istentől ihletett, következetlen lenne, ha hirtelen eltűnt volna a szövegből Jehova neve. Az i. sz. I. század derekán Jakab tanítvány ezt mondta a jeruzsálemi véneknek: „Simeon részletezte, hogy Isten hogyan fordította először a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Cselekedetek 15:14). Ez a kijelentés észszerűtlen lenne, ha az I. században senki sem ismerte és használta volna Isten nevét.

• A Keresztény görög iratokban szerepel Isten neve rövidített formában. A Jelenések 19:1, 3, 4, 6-ban Isten neve az „alleluja” szó részét alkotja. Az alleluja egy olyan héber kifejezésből ered, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’dicsérjétek Jahot’. A Jah a Jehova név rövidített formája. A Keresztény görög iratokban szereplő sok névben valamilyen formában benne van Isten neve. Valójában több forrásmű is megállapítja, hogy például Jézus neve azt jelenti, hogy ’Jehova megmentés’.

• A korai zsidó írások tanúsítják, hogy a zsidó keresztények használták Isten nevét az írásaikban. A Toszifta – a szóbeli törvénynek egy írott gyűjteménye, amelyet körülbelül i. sz. 300-ban fejeztek be – ezt mondja azokról a keresztény írásokról, amelyeket sabbaton elégettek: „Az evangélisták könyveit és a minim [valószínűleg zsidó keresztények] könyveit nem mentik ki a tűzből, hanem hagyják elégni azokat az Isten nevére történő utalásokkal együtt.” Ugyanez a forrás idézi az i. sz. II. század elején élt galileai José rabbi szavait, miszerint a hét többi napján „kivágják [a keresztény írásokból] Isten nevét, ezeket a részeket elrejtik, a maradékot pedig elégetik”.

• Egyes bibliatudósok elismerik, hogy Isten neve valószínűleg szerepelt a Keresztény görög iratokban ott, ahol az a Héber iratokból idéz. Egy bibliai szótár a „Tetragram az Újszövetségben” címszó alatt ezt írja: „Vannak bizonyítékok arra, hogy amikor az Újszövetséget megírták, a tetragram, vagyis Isten neve, a Jahve név szerepelt az Ószövetségből vett idézetek némelyikében, de az is lehet, hogy az összesben” (The Anchor Bible Dictionary). George Howard tudós pedig ezt mondja: „Mivel a tetragram még benne volt a görög Biblia [Septuaginta] másolataiban – és ez a Biblia képezte a korai egyház Írásait –, észszerű azt feltételezni, hogy az Újszövetség írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor az Írásból idéztek.”

• Elismert bibliafordítók használják Isten nevét a Keresztény görög iratokban. Közülük többen is már jóval azelőtt így jártak el, hogy az Új világ fordítás elkészült volna. Néhány ilyen fordító és a műve: Herman Heinfetter: A Literal Translation of the New Testament . . . From the Text of the Vatican Manuscript (1863); Benjamin Wilson: The Emphatic Diaglott (1864); George Barker Stevens: The Epistles of Paul in Modern English (1898); W. G. Rutherford: St. Paul’s Epistle to the Romans (1900); J. W. C. Wand (London püspöke): The New Testament Letters (1946). Továbbá Pablo Besson a XX. század eleji spanyol fordításában a Lukács 2:15-ben és a Júdás 14-ben a Jehová nevet írja, és a lábjegyzetekben több mint 100-szor megadja Isten nevét mint lehetséges fordítást. Bizonyos héber fordítások, melyek a Keresztény görög iratokról készültek, már jóval korábban, a XVI. századtól kezdve is használták sok írásszövegben a tetragramot. Csak németül legalább 11 fordításban található meg a Jehovah (vagy Jahve) név a Keresztény görög iratokban, valamint négy fordító az Úr szó után megadja zárójelben Isten nevét. Legalább 70 német fordítás használja Isten nevét lábjegyzetekben vagy szövegmagyarázatokban.

• Száznál is több nyelven létezik olyan fordítás a Keresztény görög iratokról, melyben benne van Isten neve. Sok afrikai, észak-amerikai indián, ázsiai, európai és csendes-óceáni-szigeteki nyelven készült bibliafordításban számos helyen szerepel Isten neve. Ezeknek a fordítói a fent említettekhez hasonló okok miatt döntöttek úgy, hogy használják Isten nevét. E fordítások közül néhány nemrégiben jelent meg. Ilyen például a rotuma nyelvű Biblia (1999), mely 48 versben 51-szer használja a Jihova nevet, vagy az indonéziai tobai batak fordítás (1989), melyben 110-szer olvasható a Jahowa név.

Minden amellett szól, hogy Isten nevének, a Jehova névnek benne kell lennie a Keresztény görög iratokban. Az Új világ fordítás fordítói ennek megfelelően jártak el. Ők nagyra becsülik Isten nevét, és tiszteletteljes félelemből semmit sem távolítanak el abból, ami az eredeti szövegben megjelent (Jelenések 22:18, 19).