Héberek 6:1–20
6 Ezért most, hogy túljutottunk a Krisztusról szóló alaptanításon+, törekedjünk érettségre,+ és ne az alapot kezdjük újból építeni, mint például a holt cselekedetek megbánását és az Istenbe vetett hitet,
2 a keresztelkedésekről szóló tanítást és a kézrátételt+, a halottak feltámadását+ és az örök ítéletet.
3 És így is fogunk tenni, ha Isten megengedi.
4 Mert akik egyszer már megvilágosodtak,+ megízlelték az égi ajándékot, megkapták a szent szellemet,
5 és megízlelték Isten kiváló szavát és az eljövendő világrendszer* erőit,
6 de elbuktak,+ azokat lehetetlen újra feléleszteni, hogy megbánják a bűneiket, mivel ők maguk újból oszlopra feszítik Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt.+
7 A föld Isten áldását élvezi, amikor felissza az esőt, amely gyakran öntözi, és aztán hasznos növényeket terem azoknak, akikért művelik.
8 De ha tövisbokrot és bogáncskórót terem, nincs haszna, és közel van ahhoz, hogy megátkozzák, végül pedig fel fogják égetni.
9 Szeretteim, még ha így beszélünk is, meg vagyunk róla győződve, hogy ennél ti jobb helyzetben vagytok, ami a megmentésetekhez vezet.
10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet a neve iránt tanúsítottatok+ azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok.
11 Bárcsak egyikőtöknek se lankadna a szorgalma, hogy így mindvégig+ teljesen meg legyetek győződve a reménységről,+
12 és hogy ne lustuljatok el,+ hanem kövessétek azoknak a példáját, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket!
13 Mert amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel senki nagyobbra nem esküdhetett, önmagára esküdött,+
14 és ezt mondta: „Bizony megáldalak téged, és sok utódot adok neked.”+
15 És miután Ábrahám türelmesen várt, megkapta ezt az ígéretet.
16 Az emberek maguknál nagyobbra esküsznek, és az esküjük lezár minden vitát, mivel törvényes garanciának tekintik.+
17 Ehhez hasonlóan, amikor Isten elhatározta, hogy egyértelműbbé teszi az ígéret örököseinek,+ hogy a szándéka nem fog megváltozni, ezt esküvel garantálta*.
18 Így a két változtathatatlan dolog, melyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon,+ nagyon bátorít minket, akik a menedékhez menekültünk, és segít abban, hogy szilárdan ragaszkodjunk az elénk helyezett reménységhez.
19 Ez a reménység+ nekünk a lélek* horgonya. Biztos is, szilárd is, és behatol a függönyön belülre,+
20 ahová belépett értünk egy előfutár, Jézus,+ aki főpap lett, mint Melkisédek, és örökre főpap lesz.+
Lábjegyzetek
^ Vagy: „kor”. Lásd: Szójegyzék.
^ Vagy: „lépett közbe”. Szó szerint: „közvetítette”.
^ Vagy: „az életünk”.