Prédikátor 3:1–22
3 Mindennek meghatározott ideje van,ideje van minden tevékenységnek az ég alatt:
2 ideje a születésnek és ideje a halálnak;ideje az ültetésnek és ideje az elültetett növény kiszaggatásának;
3 ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak;ideje a rombolásnak és ideje az építésnek;
4 ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek;ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak*;
5 ideje a kövek eldobásának és ideje a kövek összegyűjtésének;ideje az ölelésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak;
6 ideje a keresésnek, és ideje van elfogadni, hogy valami elveszett;ideje a megőrzésnek és ideje a kidobásnak;
7 ideje a szétszaggatásnak+ és ideje az összevarrásnak;ideje a hallgatásnak+ és ideje a szólásnak+;
8 ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek+;ideje a háborúnak és ideje a békének.
9 Mi haszna van a munkásnak abból, hogy fáradozik?+
10 Láttam, milyen elfoglaltságot adott Isten az embereknek, hogy lefoglalja őket.
11 Mindent gyönyörűnek* készített a maga idejében.+ Még az örökkévalóság gondolatát is az emberek szívébe adta, ám soha nem fogják megtudni, mi mindent tett az igaz Isten kezdettől fogva mindvégig.
12 Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs jobb annál, mint hogy vidámak legyenek, és jót tegyenek az életükben+,
13 illetve hogy minden ember egyen, igyon, és örömet találjon a kemény munkájában. Isten ajándéka ez.+
14 Rájöttem, hogy mindaz, amit az igaz Isten tesz, örökké megmarad. Nincs mit hozzátenni, és nincs mit elvenni belőle. Az igaz Isten így készített el mindent, hogy az emberek mélységesen tiszteljék*+ őt.
15 Minden, ami történik, már korábban megtörtént, és ami lesz, már volt,+ de az igaz Isten keresi azt, amire törekednek*.
16 Továbbá ezt láttam a nap alatt: ahol jognak és igazságosságnak kellett volna lennie, ott gonoszság volt+.
17 Azt mondtam magamban*: „Az igaz Isten megítéli az igazat is, és a gonoszt is,+ mert ideje van minden tettnek és minden tevékenységnek.”
18 Azt is mondtam magamban* az emberekről, hogy az igaz Isten próbára teszi őket, és megmutatja nekik, hogy olyanok, mint az állatok.
19 Mert az emberek vége hasonló az állatok végéhez, ugyanaz lesz a végük.+ Ahogy meghal az egyik, úgy meghal a másik is, mindegyikükben ugyanaz a szellem* van.+ Úgyhogy az ember nem áll felette az állatnak, hisz minden hiábavalóság.
20 Mindegyik ugyanarra a helyre megy.+ Mindegyik a porból lett,+ és mindegyik a porba tér vissza+.
21 Ki az, aki igazán tudja, hogy az emberek szelleme fölmegy-e, és hogy az állatok szelleme lemegy-e a földbe?+
22 Láttam, hogy nincs jobb annál, mint hogy az ember örömet találjon a munkájában,+ ugyanis ez az ő jutalma*. Mert ki teszi képessé őt arra, hogy lássa, mi fog történni őutána?+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „szökdelésnek”.
^ Vagy: „rendezettnek”; „megfelelőnek”.
^ Szó szerint: „féljék”.
^ Esetleg: „ami elmúlt”.
^ Szó szerint: „a szívemben”.
^ Szó szerint: „a szívemben”.
^ Vagy: „az életerő”.
^ Vagy: „része”.