Cselekedetek 19:1–41

19  Az események előrehaladtával, amíg Apollós+ Korintuszban volt, Pál átment a szárazföld belsejében fekvő vidékeken, és leért Efézusba+. Talált ott néhány tanítványt,  és így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e szent szellemet, amikor hívőkké lettetek?”+ Azok ezt válaszolták neki: „Hiszen még soha nem hallottuk, hogy volna szent szellem.”  Ő erre ezt kérdezte: „Akkor milyenfajta keresztséggel keresztelkedtetek meg?” Ezt mondták: „János keresztségével.”+  Pál így szólt: „János a megbánást jelképező keresztséggel keresztelt,+ és azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki őutána jön,+ vagyis Jézusban.”  Ezt hallva megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.  És amikor Pál rájuk tette a kezét, eljött rájuk a szent szellem,+ és kezdtek idegen nyelveken szólni és prófétálni.+  Ezek a férfiak összesen mintegy 12-en voltak.  Pál ezután bement a zsinagógába,+ és bátorsággal beszélt három hónapon át, mialatt előadásokat tartott és meggyőzően érvelt Isten királyságával kapcsolatban.+  Mikor azonban egyesek makacsul ellenálltak*, és nem hittek, továbbá gyalázkodva beszéltek az Útról+ a tömeg előtt, otthagyta őket,+ különválasztotta tőlük a tanítványokat, és naponta előadásokat tartott Tirannusz iskolájának előadótermében. 10  Ez két éven át folyt, úgyhogy mindazok, akik Ázsia tartományban laktak, hallották az Úr szavát, zsidók és görögök egyaránt. 11  Isten pedig továbbra is rendkívül hatalmas cselekedeteket vitt véghez Pál által,+ 12  úgyhogy még azokat a kendőket meg kötényeket is elvitték a betegekhez, amelyekhez hozzáért a teste.+ Így a betegek meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.+ 13  A démonűzést gyakorló zsidók közül néhányan, akik mindenfelé jártak-keltek, szintén megpróbálták felhasználni az Úr Jézus nevét, amikor ezt mondták azoknak, akikben gonosz szellemek voltak: „Ünnepélyesen kényszerítelek titeket Jézus hatalma által, akiről Pál prédikál.”+ 14  Egy Szkéva nevű, magas rangú zsidó papnak pedig volt hét fia, akik ezt tették. 15  A gonosz szellem azonban ezt válaszolta nekik: „Jézust ismerem,+ Pál is ismert előttem,+ de ti kik vagytok?” 16  Erre az az ember, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, egymás után föléjük kerekedett, és diadalmaskodott rajtuk, úgyhogy meztelenül és sebesülten menekültek ki abból a házból. 17  Ez mindenkinek a tudomására jutott, mind a zsidóknak, mind a görögöknek, akik Efézusban laktak, és félelem fogta el mindnyájukat, az Úr Jézus nevét pedig még nagyobb tisztelet övezte. 18  Sokan eljöttek azok közül, akik hívőkké lettek, és nyíltan beismerték bűneiket, és bevallották, hogy mit gyakoroltak. 19  Igen, a mágiát űzők közül elég sokan összehordták könyveiket, és mindenki előtt elégették őket.+ Összeszámolva azok árát, értéküket 50 000 ezüstnek találták. 20  Így Jehova szava továbbra is rendkívüli mértékben terjedt és tért hódított.+ 21  Miután pedig ezek megtörténtek, Pál elhatározta*, hogy átmenve Makedónián+ és Akháján, Jeruzsálembe utazik.+ Ezt mondta: „Miután oda eljutottam, Rómát is látnom kell.”+ 22  Elküldött hát Makedóniába kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteuszt+ és Erásztuszt+, ő viszont egy ideig még ott maradt Ázsia tartományban. 23  Ebben az időben elég nagy zűrzavar+ támadt az Út miatt.+ 24  Egy Demetriusz nevű ezüstműves ugyanis ezüst Artemisz-szentélyek készítésével jelentős haszonhoz juttatta a kézműveseket.+ 25  Összehívta őket meg a hasonló dolgokat készítő mesterembereket, és így szólt: „Férfiak, jól tudjátok, hogy ennek a foglalkozásnak köszönhetjük a jómódunkat. 26  De látjátok és halljátok, hogyan győzött meg ez a Pál egy tekintélyes sokaságot, és hogyan bírta őket más nézetre, nemcsak Efézusban+, hanem szinte egész Ázsia tartományban, azt mondva, hogy amiket kézzel készítenek, azok valójában nem istenek.+ 27  Ezenfelül nemcsak az a veszély fenyeget, hogy a szakmánk rossz hírbe kerül, hanem az is, hogy a nagy Artemisz istennő templomát semmire sem fogják becsülni, őt pedig, akit egész Ázsia tartomány és a lakott föld imád, megfosztják a dicsőségétől.” 28  Ezt hallva haragra gerjedtek, és kiáltozni kezdtek: „Nagy az efézusiak Artemisze!” 29  Így hát a városban eluralkodott a fejetlenség. Mindannyian a színházba rohantak, és közben magukkal vonszolták a makedón Gájuszt és Arisztárkuszt+, Pál útitársait.+ 30  Pál be akart menni a néphez, de a tanítványok nem engedték. 31  Még az ünnepekkel és játékokkal foglalkozó bizottság tagjai közül is üzentek neki némelyek, akik barátságosak voltak vele, és kérlelték őt, hogy ne merészkedjen a színházba. 32  Mármost ki ezt, ki azt kiáltozta; mert az összegyűlt tömegben fejetlenség uralkodott, és a legtöbbjük nem tudta, miért is gyűltek össze. 33  Aztán előállították Alexandert a sokaságból, a zsidók ugyanis előretuszkolták. Alexander pedig intett a kezével, és elő akarta adni védekezését a népnek. 34  Ám amikor felismerték, hogy zsidó, mindnyájan egyszerre kiáltozni kezdtek, és mintegy két órán át kiabálták: „Nagy az efézusiak Artemisze!” 35  Amikor a városi jegyző végül lecsendesítette a sokaságot, így szólt: „Efézusi férfiak, ugyan ki ne tudná az emberek közül, hogy az efézusiak városa őrzi a nagy Artemisz templomát és az égből lehullott képmását? 36  Mivel ezek vitathatatlan dolgok, őrizzétek meg a nyugalmatokat, és semmit se tegyetek elhamarkodottan. 37  Mert idehoztátok ezeket a férfiakat, akik se nem templomrablók, se nem káromlói az istennőnknek. 38  Ha tehát Demetriusznak+ és a vele levő kézműveseknek valami ügyük van valakivel, tartanak törvényszéki napokat, és vannak prokonzulok; hozzanak fel vádakat egymás ellen. 39  Ha azonban ezen kívül akartok valamit, afelől rendes gyűlésen kell* dönteni. 40  Mert bizony az a veszély fenyeget minket, hogy zendüléssel fognak vádolni a mai dolog miatt, mivel semmilyen okot sem tudunk felhozni erre a rendbontó csődületre.” 41  Majd miután ezeket mondta, szétoszlatta a tömeget.

Lábjegyzetek

Vagy: „egyesek továbbra is megkeményítették magukat”.
Vagy: „elhatározta szellemében”.
Vagy: „fognak”.

Jegyzetek

a János által hirdetett keresztséget: Ez a keresztelkedés nyilvánvalóvá tette mások előtt, hogy valaki megbánta a bűneit, melyekkel áthágta a mózesi törvényt, pedig a zsidók beleegyeztek, hogy betartják (2Mó 24:7, 8). Azonban a János általi keresztség i. sz. 33 után már nem volt érvényes, mivel a törvényszövetség hatályát vesztette (Ró 10:4; Ga 3:13; Ef 2:13–15; Kol 2:13, 14). Attól kezdve Jehova csak azt a keresztelkedést fogadta el, melyet Jézus tanítványai hajtottak végre az utasításai szerint (Mt 28:19, 20). Az Apollóssal kapcsolatos események kb. i. sz. 52-ben történtek.

János keresztségével: Lásd a Cs 18:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

az Úthoz: Ezzel a megnevezéssel a Cselekedetek könyve a keresztény életútra, illetve a keresztény gyülekezetre utal. Talán Jézusnak a Jn 14:6-ban feljegyzett kijelentésén alapul: „Én vagyok az út”. Jézus követőit úgy is nevezték, hogy „az Úthoz” tartozók, mivel Jézus nyomdokait követték (Cs 19:9). Az életük az egyetlen igaz Isten, Jehova imádata köré összpontosult. Ezenkívül a Jézus Krisztusba vetett hit is meghatározó volt az életükben. Valamivel i. sz. 44 után a szíriai Antiókiában Jézus tanítványait „Isten irányításának köszönhetően” keresztényeknek nevezték (Cs 11:26). Ám Lukács még ezután is úgy beszélt a gyülekezetről, hogy „az Út” vagy „ez az Út” (Cs 19:23; 22:4; 24:22; lásd a Cs 18:25; 19:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

az Út: Ahogy arról a Cs 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzet ír, „az Út” kifejezést az I. századi keresztény gyülekezetre használták. Az igaz kereszténység nem külsőségekben nyilvánul meg, és nem pusztán formalitás. Egy olyan életmódra utal, mely Isten imádata köré épül, és Isten szelleme vezérli (Jn 4:23, 24). A szír Pesittában az olvasható, hogy „Isten útja”; a latin Vulgata Kelemen-féle szövegében az áll, hogy „az Úr útja”; a Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J17, 18) pedig Isten neve található itt, és így hangzik: „Jehova útja”.

az Útról: Lásd a Cs 9:2; 19:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzéket.

Tirannusz iskolájának előadótermében: Arról nem tudunk közelebbit, hogy miért jött létre ez az iskola, de Pál kétségkívül szívesen vette igénybe az előadótermét, talán naponta több órára is. Néhány ókori kézirat hozzáteszi, hogy „az ötödik órától a tizedik óráig”, vagyis kb. de. 11 órától kb. du. 4 óráig. Az, hogy jó néhány kéziratban nem szerepel ez a gondolat, azt mutatja, hogy nem volt benne az eredeti szövegben. Ám egyesek szerint, még ha ez a részlet nem is szerepelt eredetileg a szövegben, az említett időintervallum észszerűnek tűnik, és jól tükrözi Pál napi időbeosztását, amikor Efézusban tartózkodott. Ebből arra következtethetünk, hogy megragadta a lehetőséget, hogy a nap legcsendesebb, ám legforróbb óráiban tanítsa a tanítványokat, amikor sokan szünetet tartottak a munkájukban, hogy pihenjenek.

Ázsia tartományban: Lásd a Szójegyzékben az „Ázsia” címszót.

kendőket meg kötényeket: A kendőket Pál a homloka köré tekerve hordhatta, hogy ne folyjon a szemébe az izzadság. Az, hogy Pál ebben az időszakban kötényt is viselt, azt sejteti, hogy a szabad óráiban – talán a kora reggeli órákban – keményen dolgozott mint sátorkészítő (Cs 20:34, 35).

mágiát: A „mágiá”-nak fordított görög pe·riʹer·ga szó azt jelenti, hogy ’kíváncsiság’. Egy lexikon úgy határozza meg, hogy „indokolatlan vagy túlzott kíváncsiság. . . mint varázsláskor” (A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature, Third Edition, 2000). Azoknak a ténykedését írja le, akik gonosz szellemek segítségével tiltott dolgok után kutakodnak. Efézusban rengetegen űztek mágiát és vettek részt a démonizmus más formáiban. Amikor Pál megírta az ihletett levelét az efézusiaknak, azt tanácsolta nekik, hogy vegyék fel az Istentől való teljes fegyverzetet, hogy képesek legyenek harcot vívni a gonosz szellemi erők ellen (Ef 6:11, 12).

50 000 ezüstnek: Ha az „ezüst” alatt a drachmát vagy a dénárt kell érteni, akkor egy munkásnak 50000 napot, vagyis kb. 137 évet kellett volna dolgoznia heti 7 napon át, hogy megkeresse ezt az összeget.

Jehova szavát: Ez a kifejezés szerepel a Héber iratokban a „szó”-nak fordított héber főnévnek és Isten nevének az összetételeként. A „Jehova szava” kifejezés úgy 200 versben fordul elő. (Néhány példa erre: 2Sá 12:9; 2Ki 7:1; 20:16; Ézs 1:10; 2:3; 28:14; Jr 2:4; Za 9:1.) Ez a kifejezés a Za 9:1-ben a Septuaginta egy korai másolatában, melyet az izraeli Nahal Heverben, a Júdeai-sivatagban, a Holt-tenger közelében találtak meg, úgy szerepel, hogy a görög loʹgosz szó után Isten neve áll ókori héber karakterekkel (). Ezt a pergamentekercset i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják. Arról, hogy az Új világ fordításban miért a „Jehova szava” kifejezés áll a főszövegben, noha a Cs 8:25 sok görög kéziratában az olvasható, hogy „az Úr szava”, lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 8:25-öt.

az Úthoz: Ezzel a megnevezéssel a Cselekedetek könyve a keresztény életútra, illetve a keresztény gyülekezetre utal. Talán Jézusnak a Jn 14:6-ban feljegyzett kijelentésén alapul: „Én vagyok az út”. Jézus követőit úgy is nevezték, hogy „az Úthoz” tartozók, mivel Jézus nyomdokait követték (Cs 19:9). Az életük az egyetlen igaz Isten, Jehova imádata köré összpontosult. Ezenkívül a Jézus Krisztusba vetett hit is meghatározó volt az életükben. Valamivel i. sz. 44 után a szíriai Antiókiában Jézus tanítványait „Isten irányításának köszönhetően” keresztényeknek nevezték (Cs 11:26). Ám Lukács még ezután is úgy beszélt a gyülekezetről, hogy „az Út” vagy „ez az Út” (Cs 19:23; 22:4; 24:22; lásd a Cs 18:25; 19:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

az Út: Ahogy arról a Cs 9:2-höz tartozó magyarázó jegyzet ír, „az Út” kifejezést az I. századi keresztény gyülekezetre használták. Az igaz kereszténység nem külsőségekben nyilvánul meg, és nem pusztán formalitás. Egy olyan életmódra utal, mely Isten imádata köré épül, és Isten szelleme vezérli (Jn 4:23, 24). A szír Pesittában az olvasható, hogy „Isten útja”; a latin Vulgata Kelemen-féle szövegében az áll, hogy „az Úr útja”; a Keresztény görög iratok néhány héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J17, 18) pedig Isten neve található itt, és így hangzik: „Jehova útja”.

Artemisz-szentélyek: Az efézusi Artemisz a termékenység egyik istennője volt, akit Kis-Ázsia városaiban imádtak (Cs 19:27). Az Artemisz-szobrokat olyan elemekkel díszítették, melyeket nehéz egyértelműen beazonosítani. Ezek lehettek emlők, tojások vagy áldozati bikák heréi. Az istennő múmia formájú alsótestén pedig különböző jelképek és állatok voltak. Bár a görögök Artemisznek nevezték a vadászat szűz istennőjét, az efézusi Artemisz merőben más volt, mint a klasszikus mitológia görög istennője. Artemisz római neve Diana volt.

az ünnepekkel és játékokkal foglalkozó bizottság tagjai: Szó szerint: „az asziarchónok”. Ezek a római Ázsia tartomány magas rangú tisztviselői vagy vezetői voltak, akiket minden bizonnyal a befolyásuk vagy a vagyonuk miatt választottak meg. Ők felügyelték és finanszírozták a tartományban rendezett játékokat.

prokonzulok: A prokonzul egy római szenátus fennhatósága alá tartozó tartomány helytartója volt. Bírói és katonai jogkörrel rendelkezett, és noha számadással tartozott a szenátusnak, neki volt a legnagyobb hatalma a provinciában. Egy tartománynak csak egy prokonzula volt, ezért itt a többes számú forma nyilván általános értelmű. A római Ázsia tartomány fővárosa Efézus volt, és a prokonzulnak is itt volt a székhelye. (Lásd a Szójegyzékben az „Ázsia” címszót.)

Multimédia

Efézusi ezüstművesekre utaló felirat
Efézusi ezüstművesekre utaló felirat

Több olyan feliratot is találtak Efézusban, mely a város ezüstműveseire utal. Az itt látható felirat, mely az i. sz. III. századra datálható, arról ír, hogy a város ezüstművesei tiszteletet adtak a prokonzulnak, Valerius Festusnak, amiért anyagilag és más módon támogatta a kikötő építését. A felirat megerősíti, hogy az ezüstművesek befolyásosak voltak, illetve hogy egy egyesületet alkottak. A Cselekedetek könyvéből megtudjuk, hogy milyen felbolydulást keltettek, amikor az „ezüst Artemisz-szentélyek” eladásából már nem volt nagy hasznuk (Cs 19:24).

Az efézusi színház és a környéke
Az efézusi színház és a környéke

A videóban látható színházban akár 25 000 ember is elfért, így Pál napjaiban ez volt Kis-Ázsia legnagyobb színháza. Mivel a színház Efézus két főútvonalának a kereszteződésében helyezkedett el, meghatározó szerepet játszott a város életében. A római színházakban nemcsak színházi darabokat adtak elő, hanem viták helyszíneként is szolgált. Egy csőcselék ebbe a színházba vonszolta Pál útitársait, amikor az ezüstműves Demetriusz más mesteremberekkel zendülést szított Pál ellen (Cs 19:23–28).

1. Színház

2. Agora

3. Árkádos utca

4. Tornaterem (az i. sz. I. század vége felé épült)