Ez a legrövidebb evangélium. Egy gyorsan pergő beszámoló. Több mint 40-szer fordul elő benne a görög eu·thüszʹ szó, melyet úgy lehet fordítani, hogy „rögtön”, „azonnal”, „késedelem nélkül”. Márk evangéliumát egy-két óra alatt végig lehet olvasni, így lendületes áttekintést nyújt Jézus életéről és szolgálatáról.

Az ókori hagyomány szerint Márk sok eseményről, melyet lejegyzett, Péter apostoltól hallott, aki szemtanúja volt azoknak (13:3). Ez összhangban van azzal, hogy Márk Péterrel volt Babilonban (1Pt 5:13).

Márk sokszor utal rá, hogy hogyan érzett és reagált Jézus (3:5; 7:34; 8:12; 9:36; 10:13–16, 21).

Márk Krisztus tetteire fektet hangsúlyt, nem pedig a beszédeire és a tanításaira. Míg Máté a megígért Messiásként és királyként mutatja be Jézust, addig Márk úgy ábrázolja őt, mint aki a tettek embere: Isten Fia, aki csodákat hajt végre, és győzedelmes megmentő. Márk Jézusnak legalább 19 csodájára utal, ám csak néhány szemléltetését jegyzi le, melyek közül az egyik kizárólag az ő evangéliumában szerepel (4:26–29).

Ez az evangélium i. sz. 60-65 táján íródhatott, amikor Márk meglátogatta Pált Rómában.

Míg Máté a zsidóknak írta az evangéliumát, addig Márk nyilvánvalóan főként a rómaiaknak. Elmagyaráz zsidó szokásokat és tanításokat, melyek a nem zsidó olvasóinak ismeretlenek voltak (2:18; 7:3, 4; 14:12; 15:42). Lefordít héber és arámi kifejezéseket (3:17; 5:41; 7:11, 34; 14:36; 15:22, 34). Kiegészítő információkat ad meg földrajzi helyekről, valamint időszakokról, melyekre a zsidó olvasóknak nem lett volna szükségük (1:13; 11:13; 13:3). Római pénznemmel magyarázza el, hogy mennyit értek a zsidók által gyakran használt pénzérmék. (Lásd a Mr 12:42-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Több latin kifejezést és idiómát használ, mint más evangéliumírók. Ilyen kifejezések például a következők: speculator (testőr), praetorium (kormányzói palota) és centurio (katonatiszt) (6:27; 15:16, 39).