Dami hatéves volt, amikor az apukája egy érbetegség miatt meghalt. Derrick kilencéves volt, amikor az édesapja szívbetegségben halt meg. Jeannie hétéves korában vesztette el az édesanyját, aki egy éven át küzdött a petefészekrákkal. *

Ennek a három fiatalnak nagyon korán kellett átélnie, hogy milyen érzés elveszíteni az apukáját vagy az anyukáját. Neked is meg kellett ezt tapasztalnod? Ha igen, ez a cikk segíteni fog, hogy el tudd viselni a hiányukat. * De először beszéljünk a gyászról.

A gyász kifejezésének nem csak egyféle módja van. Te talán másképpen mutatod ki a bánatodat, mint mások. Egy forrásmű szerint „szerettünk halálának az elviselése nem valamiféle minta vagy szabály szerint működik” (Helping Teens Cope With Death). A lényeg az, hogy ne nyomd el túlságosan a bánatodat. Miért? Nézzük meg.

Ártalmas lehet, ha elnyomod a gyász miatti érzéseidet. Jeannie, akit korábban említettünk, ezt mondja: „Azt gondoltam, hogy a kishúgom miatt erősnek kell lennem, ezért elnyomtam az érzéseimet. A mai napig titkolom, ha valami nagyon fájdalmasan érint, pedig ez nem egészséges.”

A szakértők egyetértenek ebben a kérdésben. „Örökké nem tagadhatod le vagy fojthatod el az érzéseidet. Vissza fognak ütni például egy érzelmi kitörésben vagy fizikai gyengeségben, és általában akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá” – mondja egy könyv (The Grieving Teen). Ha valaki elnyomja a gyász miatti érzéseit, egy idő után talán alkohollal vagy kábítószerrel próbálja tompítani a fájdalmát.

A gyászt zavaros érzések kísérhetik. Például van, aki haragszik az elhunytra, mert úgy érzi, „elhagyta” őt. Mások Istent hibáztatják, szerintük meg kellett volna akadályoznia a halált. Sokakat pedig bűntudat gyötör, amiért már nem tudnak változtatni azon, amit tettek vagy mondtak.

Egyértelmű hát, hogy a gyász nem egyszerű folyamat. Hogyan enyhítheted a bánatod, és folytathatod a mindennapokat?

Beszélj valakivel. Lehet, hogy inkább elzárkóznál másoktól ebben a nehéz helyzetben. De ha kiöntöd a szíved egy családtagodnak vagy barátodnak, az segít, hogy megküzdj a fájdalmaddal, és ne csapjanak össze a fejed fölött a hullámok. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 18:24.)

Írj naplót. Írj a személyről, akit elvesztettél. Például melyik a legkedvesebb emléked róla? Melyek voltak a legjobb tulajdonságai, és melyeket szeretnéd te is utánozni?

Ha negatív érzések gyötörnek, írd le, hogy mit érzel és miért. Például akkor jó így tenni, ha folyton arra gondolsz, hogy valami bántót mondtál az apukádnak vagy anyukádnak, mielőtt meghalt. Talán ezt írhatnád: „Bűntudatom van, mert veszekedtem apukámmal a halála előtti napon.”

Ezután gondold át, hogy van-e alapja a bűntudatodnak. „Nem hibáztathatod magad azért, mert nem tudtad, hogy soha nem lesz lehetőséged bocsánatot kérni – mondja a már idézett könyv (The Grieving Teen). – Egyszerűen nem reális azt feltételezni, hogy soha nem fogunk olyasmit mondani vagy tenni, amiért később bocsánatot kellene kérnünk.” (Bibliai alapelv: Jób 10:1.)

Törődj magaddal. Pihenj és mozogj eleget, táplálkozz egészségesen. Ha nincs kedved a főétkezésekhez, egyél többször kevesebbet, de ügyelj rá, hogy egészséges legyen. Tegyél így mindaddig, amíg visszatér a korábbi étvágyad. Ne silány ételekkel vagy alkohollal tompítsd a bánatodat, mert ezektől csak rosszabb lesz a helyzet.

Mondd el az érzéseidet Istennek. A Biblia ezt írja: „Vesd a terhed Jehovára, és ő fenntart téged” (Zsoltárok 55:22). Az ima nem érzelmi mankó, hanem valódi kommunikáció Istennel, aki „megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintusz 1:3, 4).

Isten többek között a Szavával vigasztal minket. Arra kérünk, vizsgáld meg, mit tanít a Biblia a halottak állapotáról és a feltámadás reménységéről. * (Bibliai alapelv: Zsoltárok 94:19.)