A földkerekség egyik leghasznosabb diója

VAN egy különleges „dió”, amely körbeutazta a földet, és amelyből enni- és innivaló nyerhető. Olyan fán terem, amelynek sajátos körvonalai nem hiányozhatnak a trópusi szigetekről készült képekről. Melyik dióról beszélünk? A kókuszról, a földkerekség egyik leghasznosabb diójáról. *

Akik nem trópusi éghajlatú vidéken élnek, azoknak a kókuszpálmáról talán csupán egy trópusi nyaralás jut eszükbe. De akik a trópusokon laknak, azoknak sokkal többet jelent ez a fa. Az indonéz emberek szerint a gyümölcsét „annyiféleképpen lehet felhasználni, ahány nap van egy évben”. A Fülöp-szigeteken pedig az a mondás járja, hogy „aki kókuszpálmát ültet, az edényeket, ruhát, ételt, italt ültet, valamint lakást magának és örökséget a gyerekeinek”.

Nem túloznak. A Coconut​—Tree of Life című könyv azt írja, hogy a kókuszpálma „nemcsak  élelmet, vizet és étolajat ad, hanem leveleket a zsúptetőhöz, rostot a kötelekhez és lábtörlőkhöz, dióhéjat, amelyből edények és dísztárgyak készülnek, valamint a virág édes nedvét, amelyet cukor és alkohol készítésére lehet felhasználni”. A könyvben arról is olvashatunk, hogy „még a faanyagot is hasznosítani lehet, ha jól van felvágva”. Az Indiai-óceánban levő Maldív-szigetek lakói még hajókat is építettek kókusztermékekből, és állítólag eljutottak velük Arábiába és a Fülöp-szigetekre. De maga a kókuszdió sokkal nagyobb utazó, mint ezek a hajóépítők voltak.

Tengerjáró termés

A kókuszpálma a legtöbb trópusi tengerparton jól érzi magát, ha van elég eső. Ültetni is szokták ezt a sok mindenre felhasználható növényt, de a kókusz magától is eljutott a föld legeldugottabb szegleteibe. Sokféle módja van annak, hogy a növények magjai más helyekre is eljussanak. A kókuszdió például a vizek hátán tudja beutazni a világot.

Amikor a kókuszdió megérik, lepottyan a földre. Előfordul, hogy az érett dió legurul a parton a víz felé, aztán jön a dagály, és belesodorja az óceánba. Rostos termésfalában sok levegő reked meg, ezért könnyen fennmarad a víz színén. Ha a Csendes-óceán korallzátonyainál pottyan a vízbe, talán egyszerűen csak a lagúna másik felén köt ki. De ha kikerül a nyílt tengerre, nagyon messzire eljuthat.

A sós víz a legtöbb más magvat tönkreteszi, de a kókuszdió kemény termésfalán nem szivárog át egyhamar. A kókuszdiónak meg se kottyan egy három hónapos tengeri utazás, melynek során akár több ezer kilométerrel is távolabb kerülhet, és amikor kisodródik egy megfelelő partra, még mindig ki tud csírázni. Sok trópusi parton talán így honosodott meg a kókuszdió.

Trópusi ízek

A trópusokon kívül az van a köztudatban, hogy a kókusz édességek ízesítésére való. Pedig Délkelet-Ázsiában nagyon sokféleképpen használják fel. A Pacific and Southeast Asian Cooking című könyvben az áll, hogy „a kókusz nélkülözhetetlen alapanyag a főzésnél Hawaiitól kezdve Bangkokig minden országban, területen és szigeten”. A könyvből az is kiderül, hogy azokon a vidékeken az embereknek „a kókuszdió létszükségleti cikk, amelyből változatos módon jutnak táplálékhoz . . . szinte megszámlálhatatlanul sokféle étel és íz formájában”.

Egyszerű oka van annak, hogy a kókuszdiót annyira megbecsülik a trópusi konyhákban: belőle tej és étolaj származik. Az átlátszó, édes folyadékot, amely kitölti az éretlen, zöld diót, kókusztejként emlegetik. Ízletes, frissítő ital, melyet út menti boltokban szoktak árusítani a trópusokon. A kereskedelmi forgalomban kapható kókusztejet viszont úgy nyerik, hogy a lereszelt gyümölcshúst vízzel keverik, majd kipréselik a folyadékot. Ezt a kókusztejet levesek, szószok és tészták ízesítésére és sűrítésére használják.

Ha étolajhoz szeretne jutni a földműves, először is feltöri az érett kókuszdiót, és a napon megszárítja. A száraz kókuszdió táplálószövete, a kopra, leválasztható a héjról, és olajat lehet kivonni belőle. A trópusokon elsősorban kókuszolajjal főznek. A nyugati országokban inkább margarinokhoz, jégkrémekhez és süteményekhez használják a kókuszolajat.

A kókusz leszüretelése nem egyszerű feladat. Gyakran felmásznak a fára, és levágják a kókuszokat. Van, hogy egy hosszú rúd végére erősített kést használnak a szüretelők. Indonéziában majmokat tanítottak be a kókuszszedésre. A legegyszerűbb módszer az, hogy az ember megvárja, míg a kókuszdió magától leesik a földre — ezt a módszert azok szeretik, akik biztosak akarnak lenni abban, hogy érett a termés.

Akárhogy szüreteljék is, a sokféleképpen felhasználható kókuszdió könnyen eladható piaci termék, és tömegek értékes táplálékforrása. Tehát ha legközelebb kókuszpálmát látsz — akár képen, akár a valóságban —, jusson eszedbe, hogy ez a fa sokkal több mint a trópusi tengerpartok dísze. Ezen a fán terem a földkerekség egyik leghasznosabb „diója”.

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 26. oldalon]

ÉRDEKESSÉGEK A KÓKUSZRÓL

PÁLMATOLVAJ. Nemcsak az emberek vannak oda a kókuszdióért. A pálmatolvaj nevű rák nappal egy üregben tartózkodik, de éjjel ráveti magát a kókuszdióra. Míg az embereknek éles késekre van szükségük, hogy felbontsák a kókuszdiót, ez az ügyes rák jól megdolgozik vele, mire egy sziklához csapkodva kettéhasítja. Úgy látszik, jól megvan a főként kókuszdióból álló étrenden, hiszen 30 évnél is tovább elélhet.

KÓKUSZDIÓ A KOZMETIKUMOKBAN. Mivel a kókuszolaj jót tesz a bőrnek, rúzsok és napozókrémek gyártásánál is használják. És ha biológiailag lebomló szappant vagy sampont használsz, amely jól habzik, akkor több mint valószínű, hogy az egyik fő összetevője a kókuszolaj.

[Képek]

A kókuszdió az óceánban megtett hosszú út után is csíraképes marad

Pálmatolvaj

Kókuszpálma

[Forrásjelzés]

◀ Godo-Foto ▲

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Jobb felső kis kép: Godo-Foto