Amikor a nap vörösen izzott

AZ ÉSZAKI félgömb nagy részét furcsa, száraz köd borította jó néhány hónapon át 1783 nyarán. A nap vérvörösen izzott, a növények elszáradtak, és számtalan ember meghalt. Becslések szerint csupán Angliában és Franciaországban tízezrek életét követelte a köd. Sokan megbetegedtek, úgy tűnik olyannyian, hogy a gazdálkodók alig találtak munkásokat, hogy begyűjtsék a még épen maradt termést.

A ködről úgy tartják, hogy az volt „a múlt évezred egyik legkülönösebb meteorológiai és geofizikai jelensége”. Akkoriban azonban csak Izland lakói tudtak a szerencsétlenség okáról, egy olyan vulkánkitörésről, amely a szakértők szerint néhány évszázadonként fordul elő. Természetesen a legnagyobb csapás Izlandot sújtotta: becslések szerint lakosainak a 20 százaléka odaveszett.

A Laki-hasadék kitörése

1783. június 8-án az Izland déli részén található Síða vidékén lakó emberek pillantották meg az első vészjósló jeleit annak a katasztrófának, amely később a Laki-hasadék kitöréseként lett ismert. Mivel akkoriban több országban is nyomon követték az eseményeket, a kutatók térképen ábrázolni tudják, hogy merre haladt napról napra a vulkanikus ködfelhő. Az egyik izlandi szemtanú, Jón Steingrímsson arról számolt be, hogy egy „fekete ködfátyolt” látott, amely északról terjeszkedett szét. Az ég elsötétült felette, a földet pedig finom hamu borította be. Majd földrengések, rázkódások következtek. Azt írta, hogy egy héttel később „félelmetes tűzfolyam indult el a Skafta [folyó] kanyonból”, és mindent elnyelt, ami az útjába került. Steingrímsson nyolc hónapig vezetett feljegyzést az eseményekről.

A szárazföldi bazaltkitörés során – ahogyan tudományosan hívják – a földkéreg 25 kilométer hosszú hasadékából 15 köbkilométer láva ömlött ki, több, mint amelyről valaha is feljegyzés készült. A vulkán, mint egy lángoló szökőkút, több száz méter magasba lövellte az olvadt kőzetet. A láva 80 kilométernyire hömpölygött el a hasadéktól, 580 négyzetkilométert borított be, és feltöltötte a Skafta folyó medrét.

A következő év során a hamu és a mérgező kémiai anyagok miatt, amelyek beborították az izlandi füves területeket, elpusztult a szarvasmarha-állomány több mint 50 százaléka, valamint a ló- és juhállomány körülbelül 80 százaléka. Éhínség tört ki az országban. A Laki-hasadékból körülbelül 122 millió tonna kén-dioxid * került a levegőbe. Amint a kén-dioxid reakcióba lépett a vízpárával, mintegy 200 millió tonna savas aeroszol keletkezett.

Hogyan érintette a távoli helyeket?

Azon a nyáron a szél messzire szállította az ártalmas ködöt. Nagy-Britanniában és Franciaországban azt mondták róla, hogy olyan, mint egy „sajátos ködfátyol, vagy mint egy füstös köd”, amelyhez hasonlót még soha senki nem látott életében. A köd miatt bűzös, kénes szag terjengett, az emberek szeme és torka begyulladt, légzőszervi megbetegedéseket, vérhast, fejfájást és más betegségeket okozott. A vastag kén-dioxid-felhő  és a kénsav halálos volt mind a fiatalok, mind az idősek számára.

Egy németországi beszámoló szerint a mérgező köd miatt egyetlen éjszaka alatt elszáradtak az Ems folyó partján álló fák levelei. Angliában a zöldségek összeaszalódtak, és a levelek elszáradtak, mintha megperzselődtek volna. Hasonló beszámolók érkeztek Franciaországból, Hollandiából, Magyarországról, Olaszországból, Romániából, Skandináviából és Szlovákiából. Sőt, a savas ködöt még olyan távoli helyeken is megfigyelték, mint Portugália, Tunézia, Szíria, Oroszország, Kína nyugati része és Új-Fundland.

Az utalások szerint az erősen szennyezett levegő a hőmérsékletre is hatással volt, mivel elzárta a napfény útját. 1784-ben az európai kontinensen körülbelül 2 Celsius-fokkal volt alacsonyabb a hőmérséklet a XVIII. század második felének átlaghőmérsékletéhez képest. Izlandon 5 Celsius-fokkal volt hidegebb. Észak-Amerikában 1783/84 telén olyan hideg volt, hogy a beszámolók szerint jégtáblák „úsztak le a Mississippin . . . egészen a Mexikói-öbölig”.

Néhány tudós úgy gondolja, hogy a Laki-kitörés miatti éhínség lehetett az oka annak, hogy Alaszka észak-nyugati részén egy eszkimó népcsoport majdnem teljesen kihalt. A fák évgyűrűinek a vizsgálata Alaszkában azt mutatja, hogy 1783 nyara volt 400 év óta a leghidegebb nyár azon a területen. Ennek az eszkimó népcsoportnak a szájhagyománya szerint volt egy év, amikor a meleg évszak már júniusban befejeződött, azután pedig rendkívüli hideg és éhínség következett.

A Laki-hasadék és napjaink világa

Az 1783-as természeti katasztrófa szinte teljesen feledésbe merült, részben azért, mert nagyon régen történt, részben pedig azért, mert a legtöbben nem ismerték a jelenségek okát. Izlandon azonban a Laki kitörésére úgy emlékeznek, mint amely az ország történelmének legnagyobb természeti csapása volt.

Néhányan úgy gondolják, hogy ez a katasztrófa Isten büntetése volt. A Biblia azonban nem támasztja alá ezt a nézetet (Jakab 1:13). Isten nem bünteti válogatás nélkül az embereket, „hisz minden útja igazságosság” (5Mózes 32:4). Az igazságossága páratlan módon fog megnyilvánulni a jövőben, amikor is beavatkozik az emberiség ügyeibe. A Biblia szerint az a szándéka, hogy végleg megszünteti a halált és a szenvedést, melyeket többek közt az ilyen természeti katasztrófák okoznak (Ézsaiás 25:8; Jelenések 21:3, 4).

[Lábjegyzet]

[Kép a 14–15. oldalon]

Légi felvétel a Laki-hasadékról

[Kép a 14–15. oldalon]

Izzó lávakitörés

[Kép a 15. oldalon]

Műholdkép Izlandról

[Képek forrásának jelzése a 14. oldalon]

Lávakitörés: © Tom Pfeiffer; légi felvétel: U.S. Geological Survey; műholdkép: Jacques Descloitres, MODIS Rapid Response Team, NASA/GSFC