Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasóink kérdezik

Vajon Istenben csak a gyenge emberek hisznek?

Vajon Istenben csak a gyenge emberek hisznek?

Sokan, amikor nehézségekkel néznek szembe, nem akarnak szembesülni a tényekkel. Becsapják magukat azzal, hogy a megoldást olyasmiben keresik, amivel átmenetileg könnyebbnek érzik a helyzetüket. Néhányaknak ilyen az alkohol. Eleinte talán nagyobb önbizalmat ad nekik, és úgy érzik, a segítségével meg tudnak birkózni az élet nehézségeivel. De hosszú távon ártanak vele maguknak. Vajon ez az Istenbe vetett hitre is igaz?

Vannak, akik szerint a hit a hiszékenységgel egyenlő. Azt mondják, azoknak van szükségük Istenre, akik nem akarnak gondolkodni, és figyelmen kívül hagyják az egyértelmű bizonyítékokat, vagyis nem vesznek tudomást a valóságról.

A Biblia sok mindent feltár a hitről. De egyszer sem beszél elismerően a hiszékenységről, és a szellemi lustaságot sem tartja erénynek. Tapasztalatlannak, sőt ostobának nevezi azokat, akik hisznek minden szónak (Példabeszédek 14:15, 18). És valóban, milyen ostobaság lenne elhinni bármit is, mielőtt meggyőződnénk róla, hogy igaz. Ez éppolyan lenne, mintha csukott szemmel akarnánk átkelni egy forgalmas úton pusztán azért, mert valaki azt mondta, hogy tegyük meg.

A vakhit helyett a Biblia arra ösztönöz, hogy tartsuk nyitva a jelképes szemünket, nehogy megtévesszenek (Máté 16:6). Ezt úgy tehetjük meg, ha használjuk az értelmi képességünket (Róma 12:1). A Biblia arra nevel minket, hogy gondolkodjunk el a bizonyítékokon, és tények alapján jussunk meggyőződésre. Nézzünk néhány példát, hogyan tükröződik ez a szemléletmód Pál apostol leveleiben.

Amikor Pál levelet írt a római gyülekezetnek, nem kérte tőlük, hogy minden további nélkül higgyenek Istenben, hanem arra buzdította őket, hogy vizsgálják meg a bizonyítékokat. Ezt írta nekik: „[Isten] láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség számukra [azok számára, akik tagadják Isten hatalmát]” (Róma 1:20). A Hébereknek írt levelében hasonlóan érvelt: „Természetesen minden háznak van készítője, de aki mindent elkészített, Isten az” (Héberek 3:4). A Tesszalonikában élő keresztényeket is arra buzdította, hogy ne higgyenek el mindent, amit hallanak. Ezt írta nekik: „Bizonyosodjatok meg mindenről” (1Tesszalonika 5:21).

A megfelelő hit pajzsként védelmez

Ha a hitünk nem szilárd bizonyítékokon alapszik, tévútra vezethet, és még ártalmas is lehet. Pál néhány, napjaiban élt vallásos emberről ezt írta: „tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint” (Róma 10:2). Ezért nagyon fontos, hogy fogadjuk meg a római gyülekezetnek írt tanácsát: „változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). A pontos ismereten alapuló hit valójában olyan, mint egy nagy pajzs, érzelmileg és szellemileg is megóv bennünket (Efézus 6:16).