HA NEKED is van gyermeked, biztosan együtt tudsz érezni ezekkel a szülőkkel. Hasonló helyzetekben alighanem elgondolkodsz, hogyan kellene fegyelmezned a gyermekedet, ha egyáltalán szükség van erre. Vagy hiba lenne?

A Biblia nem pusztán a büntetés szinonimájaként használja a „fegyelmezés” szót. Elsősorban az oktatáshoz, a neveléshez és a helyreigazításhoz köti, és soha nem kapcsolja össze a bántalmazással vagy a kegyetlenséggel (Példabeszédek 4:1, 2).

A gyermekek fegyelmezését a kertészkedéshez hasonlíthatnánk. A kertész előkészíti a talajt, öntözi és tápanyagokkal látja el a növényeket, megvédi őket a kártevőktől, és kiirtja a gazt. Lehet, hogy időnként meg kell metszenie őket, hogy jó irányba növekedjenek. Tudja, hogy különféle módszerek ügyes alkalmazásával sikerülhet egészséges növényt nevelnie. A szülők is sokféleképpen kifejezhetik, hogy törődnek a gyermekükkel. Olykor fegyelmezésre is szükség van, ami a metszéshez hasonlóan idejekorán útját állhatja a helytelen hajlamoknak, és segíthet a gyermeknek a helyes irányba fejlődni. A metszést azonban a legnagyobb gonddal kell elvégezni, nehogy maradandó kárt okozzon. Ugyanígy a fegyelmezés is szeretetteljes odafigyelést igényel.

A Biblia Istene, Jehova kitűnő példát mutat a szülőknek. Amikor engedelmes földi imádóit fegyelmezi, azt olyan hatékonyan és kedvesen teszi, hogy a szolgái egyenesen megszeretik a fegyelmezést, ragaszkodnak hozzá, és nem hagyják el (Példabeszédek 4:13; 12:1). Ha szeretnéd, hogy a te gyermeked is szívesen fogadja a fegyelmezést, próbáld meg követni Isten példáját, és amikor fegyelmezel, legyél szeretetteljes, ésszerű és következetes.

Istent mindig a szeretet indítja arra, hogy fegyelmezzen. A Biblia kijelenti, hogy „akit szeret Jehova, azt megfeddi, mint apa a fiát, akiben gyönyörűségét leli” (Példabeszédek 3:12). Azt is olvashatjuk róla, hogy „irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra” (2Mózes 34:6). Jehova tehát soha nem goromba vagy kegyetlen, nem használ durva szavakat, nem bírál minduntalan, és nem tesz bántó megjegyzéseket. Az ilyen beszéd éppúgy fájdalmat tud okozni, mint a tőrszúrás (Példabeszédek 12:18).

El kell ismerni, hogy a szülők képtelenek teljes mértékben követni Isten példáját, aki tökéletesen tud uralkodni magán. A gyermeked időnként a végsőkig próbára teheti a türelmedet, de az ilyen kritikus helyzetekben jusson eszedbe, hogy ha indulatból bünteted meg, akkor valószínűleg igazságtalan leszel, túlzásba fogsz esni, és nem érsz célt nála. Ilyenkor tulajdonképpen nem is beszélhetünk fegyelmezésről. Egyszerűen arról van szó, hogy nem tudsz uralkodni magadon.

Valószínűleg jobb eredményre számíthatsz, ha szeretettel és indulatoktól mentesen fegyelmezed a gyermekedet. Figyeld meg, hogy mit tett a bevezetőben idézett George és Nicole.

„Amikor Jordan végre hazaért, már majd szétvetett a düh, de visszafogtuk magunkat, amíg elmondta, mi történt. Késő este volt, ezért úgy döntöttünk, hogy másnap beszéljük meg a dolgot. Mondtunk egy imát együtt, és lefeküdtünk. Másnapra lehiggadtunk, és így jobban el tudtuk gondolkodtatni Jordant. Minden további nélkül elfogadta a korlátozásokat, és nem akart kibújni a felelősség alól. Felmértük, hogy amit az ember hirtelen haragjában tenne, az nem vezetne semmi jóra. Nekünk általában az vált be a leginkább, ha előbb meghallgattuk a fiunkat” (George).

„Teljesen kiborultam azon, hogy a kisfiam ok nélkül verekszik. De akkor még csak beküldtem a szobájába, mert hirtelen nem tudtam volna ésszerűen reagálni. Később, amikor már lehiggadtam, világosan elmagyaráztam neki, hogy az erőszak nem helyes, és megmutattam, milyen csúnya sebet okozott a nővérének. Ez bevált. Bocsánatot kért, és megölelte a testvérét” (Nicole).

A megfelelő fegyelmezés tehát mindig szeretetből fakad, még akkor is, ha büntetéssel jár.

Jehova mindig „megfelelő mértékben” fegyelmez (Jeremiás 30:11; 46:28). Minden körülményt figyelembe vesz, még azt is, ami nem olyan kézenfekvő. Hogyan követhetik a példáját a szülők? Stephen, akit a bevezetőben idéztünk, ezt mondja: „Bár nagyon elszomorított minket, hogy Natalie letagadja a lopást, és nem is értettük, hogy miért teszi, megpróbáltunk tekintettel lenni rá, hogy még kicsi.”

Nicole férje, Robert is igyekszik figyelembe venni minden körülményt. Amikor a gyermekei nem úgy viselkednek, ahogy elvárná, át szokta gondolni a következőket: „Egyszeri esetről van szó, vagy egy nemkívánatos jellemvonásról? Fáradt a gyermek, vagy nem érzi jól magát? Valamilyen nehézség váltja ki nála ezt a viselkedést?”

Az ésszerű szülők arról sem feledkeznek meg, hogy a gyermekeik nem kis felnőttek. Pál apostol is megerősítette ezt a gondolatot: „Amikor kisgyermek voltam, úgy beszéltem, mint egy kisgyermek, úgy gondolkodtam, mint egy kisgyermek” (1Korintusz 13:11). Robert így fogalmaz: „Ha arra gondolok, hogy én milyen gyerek voltam, az segít helyesen látni a dolgokat és visszafogni magam.”

Nagyon fontos, hogy reálisak legyenek az elvárásaid, de közben ne hunyj szemet a helytelen viselkedés fölött. Ha figyelembe veszed a gyermeked képességeit és korlátait, valamint más körülményeket is, akkor biztosan kiegyensúlyozottan és ésszerűen fogod fegyelmezni.

„Én vagyok Jehova, én meg nem változom” – olvashatjuk a Malakiás 3:6-ban. Isten szolgáinak biztonságot ad ez a tudat. A gyermekeknek is szükségük van arra a biztonságérzetre, amelyet a következetes fegyelmezés ad. Ha a hangulatodon múlik, hogy éppen mit engedsz meg, és mit nem, a gyermeked össze fog zavarodni.

Jézusnak azok a szavai, hogy a „beszédetekben legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem”, a gyermeknevelésre is alkalmazhatóak (Máté 5:37). Ne szabj ki elhamarkodottan olyan büntetést, amelyet nem áll szándékodban végrehajtani. Ha pedig figyelmeztetted a gyermekedet, hogy mire számítson, ha rosszul viselkedik, tartsd magad ahhoz, amit megmondtál.

A fegyelmezés csak úgy lehet következetes, ha a két szülő között jó a kommunikáció. „Ha a gyerekek rávesznek, hogy igent mondjak valamire, amit a feleségem már megtiltott nekik, csak én nem tudtam róla, akkor változtatok a döntésemen, és a feleségem mellé állok” – mondja Robert. Ha egy bizonyos helyzetben a szülők nem értenek egyet, beszéljék meg úgy, hogy a gyerekek ne hallják, és jussanak közös álláspontra.

Ha Jehova példáját követve szeretettel, ésszerűen és következetesen fegyelmezed a gyermekedet, biztos lehetsz benne, hogy sokat segítesz neki. A kedves irányításod hozzájárulhat, hogy érett, megbízható és kiegyensúlyozott felnőtt váljon belőle. Ahogy a Biblia is írja, „neveld fel a fiút a neki való út szerint; még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6).