Montreal egyik szegény negyedében nőttem fel. Hat hónapos koromban meghalt az édesapám, így minden teher az édesanyámra hárult. Nyolc gyerek közül én voltam a legkisebb.

Már gyerekkoromban a kábítószer, a szerencsejáték és az erőszak körül forgott az életem. Több bűnözővel is kapcsolatba kerültem. Tízéves koromtól elintéztem ezt-azt prostituáltaknak és uzsorásoknak. Folyton hazudoztam, és annyira élveztem, ha becsaphattam az embereket, hogy ez szinte a szenvedélyemmé vált.

Tizennégy éves koromban már mesterien tudtam megtéveszteni másokat. Például nagyobb mennyiségben vásároltam aranyozott órákat, karkötőket és gyűrűket, megjelöltem őket, mintha 14 karátos aranyból készültek volna, aztán az utcán és bevásárlóközpontok parkolóiban túladtam rajtuk. Nagyon feldobott, hogy ilyen könnyen jutottam pénzhez. Egyszer 10 000 dollárt kerestem egyetlen nap alatt!

Tizenöt évesen kicsaptak a javítóintézetből, így fedél nélkül maradtam. Hol az utcán aludtam, hol parkokban, néha pedig alkalmi barátoknál.

A kétes tevékenységeim miatt gyakran bevittek a rendőrségre, de mivel sosem kereskedtem lopott áruval, nem kerültem börtönbe. Viszont sokszor fizettem súlyos bírságokat csalásért, szándékos megtévesztésért és engedély nélküli árusításért. Senkitől sem féltem, és időnként uzsorások pénzbehajtója voltam. Mivel ez nem volt veszélytelen, néha fegyver is volt nálam. A szervezett bűnözésbe is belekeveredtem.

Tizenhét éves voltam, amikor először hallottam a Bibliáról. A barátnőm, akivel együtt éltem, tanulmányozni kezdett Jehova Tanúival. De nekem túl szigorúnak tűnt az, amit a Biblia az erkölcsről mond, ezért elhagytam a barátnőmet, és egy  másik nővel kezdtem élni, akivel egy ideje már jártam.

Az volt a fordulópont, amikor a második barátnőm is elkezdett tanulmányozni a Tanúkkal. Észrevettem, hogy sokat változott, például kedvesebb és türelmesebb lett. Egyszer elmentem vele Jehova Tanúi összejövetelére a Királyság-terembe. Mindenki barátságosan fogadott. Azelőtt soha nem tapasztaltam ilyesmit. A családtagjaim nem éreztették velem a szeretetüket, és egész gyerekkoromban nem kaptam semmi gyöngédséget. Éppen arra a szeretetre vágytam, amit Jehova Tanúi körében éreztem. Amikor felkínálták a bibliatanulmányozást, örömmel elfogadtam.

A Biblia nélkül valószínűleg már nem élnék. Két társammal egy rablásra készültünk, hogy ki tudjam fizetni a szerencsejáték miatt felhalmozódott több mint 50 000 dolláros tartozásomat. De milyen jó, hogy visszaléptem! Az egyiküket letartóztatták, a másikat pedig megölték.

A bibliatanulmányozás segített felismernem, hogy milyen sokat kell még változnom. Megtudtam például, hogy az 1Korintusz 6:10 ezt írja: „sem tolvajok, sem kapzsik, sem részegesek, sem szidalmazók, sem zsarolók nem fogják örökölni Isten királyságát.” Ahogy elolvastam ezt a verset, könnyek törtek elő belőlem. Rádöbbentem, hogy teljesen át kell alakítanom az életemet (Róma 12:2). Agresszív ember voltam, és az egész életem hazugságokra épült.

De a Bibliából azt is megtanultam, hogy Jehova irgalmas és megbocsátó (Ézsaiás 1:18). Buzgón imádkoztam, és könyörögtem hozzá, hogy segítsen megszabadulnom a rossz szokásaimtól. Az ő támogatásával lassanként sikerült megváltoznom. Meghatározó lépés volt, amikor a barátnőmmel összeházasodtunk.

Huszonnégy évesen nős ember voltam, három gyermek apja. Keresnem kellett valami tisztességes munkát. Csak az volt a baj, hogy szinte semmilyen iskolai végzettségem nem volt, sem szakmai gyakorlatom. Ezúttal is Jehovához fohászkodtam, aztán elkezdtem munkát keresni. Az interjúkon elmondtam, hogy szeretnék megváltozni, és tisztességes munkából élni. Volt, ahol azt is megemlítettem, hogy tanulmányozom a Bibliát, és szeretnék jobb ember lenni. Több helyen visszautasítottak. Miután egy interjún nyíltan beszéltem a sötét múltamról, a munkaadó így szólt: „Nem is tudom, miért, de valami azt súgja, hogy fel kell vennem.” Úgy éreztem, ez válasz az imáimra. Később a feleségemmel együtt megkeresztelkedtünk Jehova Tanúiként.

Az életemet köszönhetem annak, hogy keresztényként alkalmazom a bibliai alapelveket. Szerető család vesz körül, és tiszta a lelkiismeretem, mivel meg vagyok róla győződve, hogy Jehova megbocsátott nekem.

Tizennégy éve teljes idejű szolgálatot végzek, ami azt jelenti, hogy havonta átlagosan 70 órát szánok arra, hogy segítsek másoknak megismerni a Bibliát. Nemrég a feleségem is csatlakozott hozzám ebben a munkában. Az elmúlt 30 év során abban az örömben volt részem, hogy 22 kollégámnak segíthettem Jehova imádójává válni. Még most is járok bevásárlóközpontokba, de már nem azért, hogy becsapjam az embereket. Gyakran beszélek ott másoknak a hitemről, hogy adjak nekik valamit: azt a reménységet, hogy egy olyan új világban élhetnek majd, amelyben nem lesznek csalók (Zsoltárok 37:10, 11).