TÍZ nappal azután, hogy Jézus felment az égbe, i. sz. 33 pünkösdjén, a zsidók ünnepén körülbelül 120 tanítvány gyűlt össze egy jeruzsálemi házban. Hirtelen egy szélrohaméhoz hasonló zúgás töltötte be a házat. A tanítványok csodálatos módon olyan nyelveken kezdtek beszélni, melyeken addig nem tudtak. Mi lehetett a magyarázat ezekre a különös jelenségekre? Isten a szent szellemét adta a tanítványoknak.

Kint rengeteg ember volt, akik sok országból gyűltek össze az ünnepre. Megdöbbentek, mert Jézus tanítványait a maguk nyelvén hallották folyékonyan beszélni. Péter, megmagyarázva a történteket, utalt Jóel próféta próféciájára, miszerint Isten ’kitölti’ szellemét, és azok, akikre ez kitöltetik, természetfölötti ajándékokat kapnak (Jóel 2:28, 29). A szent szellemnek ez a hatalmas bizonyítéka nyilvánvalóvá tette, hogy végbement egy fontos változás: Isten többé már nem Izraelt részesítette kegyben, hanem az újonnan megalakult keresztény gyülekezetet. Azoknak, akik elfogadható módon szerették volna szolgálni Istent, most már Krisztus követőjévé kellett válniuk.

Időközben egyre erősebb lett az ellenállás, és az ellenségek börtönbe vetették a tanítványokat. Éjszaka azonban Jehova angyala kinyitotta a börtön ajtajait, és azt mondta a tanítványoknak, hogy folytassák a prédikálást. Ők pedig virradatkor pontosan ezt tették. Bementek a templomba, és tanítani kezdték a Jézusról szóló jó hírt. A vallásos ellenségeik emiatt nagyon mérgesek lettek, és megparancsolták nekik, hogy ne prédikáljanak többé. Az apostolok viszont bátran kijelentették: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek” (Cselekedetek 5:28, 29).

Az üldözés fokozódott. Bizonyos zsidók káromlással vádolták István tanítványt, és megkövezték. Egy fiatal férfi, a tárzuszi Saul végignézte és helyeselte a gyilkosságot. Ezután Damaszkuszba indult, hogy letartóztasson mindenkit, aki Krisztust követi. Még úton volt, amikor világosság ragyogott fel körülötte az égből, és egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul megvakult a fénytől, és ezt kérdezte: „Ki vagy, Uram?” A hang így válaszolt: „Jézus vagyok” (Cselekedetek 9:3–5).

Három nappal később Jézus elküldte az egyik tanítványát, Anániást Saulhoz, hogy visszaadja neki a látását. Saul megkeresztelkedett, és bátran prédikálni kezdett Jézusról. Pál apostolként vált ismertté, és a keresztény gyülekezet buzgó tagja lett.

Jézus tanítványai eleinte csak a zsidóknak és a szamáriaiaknak hirdették az Isten Királyságának jó hírét. Egyszer azonban egy angyal megjelent Kornéliusznak, egy istenfélő római katonatisztnek, és azt mondta neki, hogy küldjön el Péter apostolért. Péter másokkal együtt elment Kornéliuszhoz, és prédikált neki és a háznépének. Mialatt Péter beszélt, a szent szellem leszállt az ott lévő nem zsidó hívőkre, és az apostol arra utasította őket, hogy keresztelkedjenek meg Jézus nevében. Ezzel minden nemzetből való ember előtt megnyílt az örök élet lehetősége. A gyülekezet készen állt, hogy mindenhová elvigye a jó hírt.

(A Cselekedetek 1:1–11:21 alapján.)