Amikor Jézus és az apostolai a földön éltek, Isten neve, vagyis a tetragram megtalálható volt az „Ószövetség” héber kézirataiban. (Lásd az A4-es és az A5-ös függ.-eket.) Isten neve benne volt a Septuagintában, vagyis az „Ószövetség” görög nyelvű fordításában is, melyet széles körben használtak az i. sz. I. században. Abban az időben a Septuagintában Isten nevét vagy a négy héber betű (JHVH), vagy ezeknek a görög átírása (IAO) jelölte. A Septuaginta kéziratainak néhány része – mely az i. sz. I. századból vagy még korábbról származik – mind a mai napig fennmaradt, és alátámasztja ezt. Ezért amikor az „Újszövetség” ihletett írói az „Ószövetség”-ből idéztek, minden bizonnyal látták a tetragramot, függetlenül attól, hogy közvetlenül az „Ószövetség” héber szövegéből idéztek, vagy annak görög nyelvű fordításából, a Septuagintából.

Ám napjainkban az „Újszövetség” i. sz. I. századból származó kéziratai nincsenek a birtokunkban, hogy megvizsgáljuk őket. Így senki sem tud megbizonyosodni arról, hogy az „Újszövetség” eredeti görög kézirataiban a bibliaírók használták-e a tetragramot, vagy sem. Az „Újszövetség”-nek azok a görög kéziratai, melyek választ tudnának adni erre a kérdésre, olyan másolatok, melyek az i. sz. III. századtól kezdődően készültek. Teljesebb kéziratok az i. sz. IV. századból származnak, vagyis jóval azután készültek, hogy az eredeti kéziratokat összeállították. Viszont valamikor az i. sz. II. században vagy a III. század elején kialakult az a szokás, hogy a kéziratok másolói vagy kicserélték a tetragramot olyan címekkel, mint például az Úr vagy az Isten, vagy pedig olyan kéziratokból másoltak, ahol ezt már korábban megtették. a

Ez a szokás különleges kihívás elé állít bárkit, aki az „Újszövetség”-et fordítja. Például amikor egy fordító megnéz egy „Ószövetség”-ből származó idézetet az „Újszövetség” görög szövegében, sehol sem fogja megtalálni a tetragramot a görög szövegben, amelyből fordít. Viszont jó, ha tisztában van két ténnyel: 1. Az „Ószövetség”-ből származó eredeti idézet talán tartalmazza a tetragramot; és 2. a fordítás alapjául szolgáló görög szöveg olyan kéziratokra épül, melyek abban az időszakban készültek, amikor a másolók rendszeresen kicserélték Isten nevét egy címmel. Ennek fényében a fordítónak egy fontos döntést kell hoznia. Vajon követni fogja a görög szöveget, amely a Küʹri·osz vagy a The·oszʹ szót használja a tetragram helyett, vagy pedig megpróbálja kideríteni, hogy az eredeti görög kéziratokban hol szerepelt a tetragram?

Az alapvető kérdés, amelyre válaszolni kell, a következő: Mivel a tetragram megtalálható volt az eredeti héber szövegben, melyet az I. századi bibliaírók idéztek, akkor vajon az írók szándékosan kicserélték a tetragramot a Küʹri·osz vagy a The·oszʹ szóval minden egyes alkalommal, amikor az „Ószövetség”-ből idéztek? Az évszázadok során több bibliafordító is arra a következtetésre jutott, hogy erre nem kerülhetett sor. Ezért ezek a fordítók kötelességüknek érezték, hogy az „Újszövetség”-ről készült fordításaikba visszahelyezzék Isten nevét. Az Új világ fordítás Keresztény görög iratainak fordítói egyetértenek ezzel az állásponttal. b

A C függelék következő két része olyan verseket nevez meg, amelyekben a Jehova név megtalálható az Új világ fordítás Keresztény görög iratainak főszövegében. c A C2-es függelék olyan verseket sorol fel, melyek vagy szó szerint, vagy tartalmilag idézik az „Ószövetség” eredeti, héber szövegének azokat a verseit, melyekben megtalálható a tetragram. A C3-as függelék pedig olyan verseket tartalmaz, melyek nem idéznek szó szerint az „Ószövetség”-ből, és okokat sorakoztat fel arra, hogy miért került vissza Isten neve ezekbe a versekbe.

A C4-es függelék felsorolja az „Újszövetség” néhány olyan fordítását, mely több versbe is visszahelyezte Isten nevét. d (Ezekre a C2-es és a C3-as függ.-ekben történik utalás.) Ezek közül a fordítások közül néhány nemcsak olyan versekbe helyezte vissza Isten nevét, melyekben egy szó szerinti idézet van az „Ószövetség”-ből, hanem olyan versekbe is, ahol a szövegkörnyezet vagy egyéb tényezők egyértelmű okot adnak erre. Egyik fordítást sem Jehova Tanúi készítették. e Van köztük több héber és sok más nyelvű fordítás is. A könnyebbség kedvéért J betűvel és egy számmal utalunk rájuk. Az A5-ös függelékben található egy lista arról a több mint 120 nyelvről és nyelvjárásról, amelyekben Isten neve megtalálható az „Újszövetség”, vagyis a Keresztény görög iratok főszövegében.