Róma 7:1–25
7 Hát lehetséges, hogy nem tudjátok, testvérek (hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt), hogy a törvény addig úr az ember fölött, amíg él?
2 Például a férjes asszonyt törvény köti a férjéhez, amíg az él, de ha meghal a férje, kikerül a férje törvénye alól.+
3 Így tehát, amíg a férje él, házasságtörő nőnek mondanák, ha más férfié lenne.+ De ha a férje meghal, felszabadul a törvénye alól, úgyhogy nem házasságtörő nő, ha másik férje lesz.+
4 Így hát, testvéreim, titeket is halottá tettek a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek:+ azéi, aki feltámadt a halottak közül,+ hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek+.
5 Mert amikor a test szerint éltünk, a törvény által felszínre hozott bűnös szenvedélyek munkálkodtak a testünkben*, hogy a halálnak hozzunk gyümölcsöt.+
6 Most azonban kikerültünk a törvény alól,+ mivel meghaltunk annak, ami korlátozott minket, hogy új értelemben, azaz a szellem által legyünk rabszolgák,+ és ne a régi értelemben, az írott törvénygyűjtemény által.+
7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen sem! Valójában nem ismertem volna meg a bűnt, ha nem lett volna a törvény.+ Például nem ismertem volna meg a mohóságot, ha a törvény nem mondta volna: „Ne kívánj mohón!”+
8 De a bűnnek a parancs miatt lehetősége volt arra, hogy mindenféle mohóságot munkáljon ki bennem, mert törvény nélkül a bűn halott volt.+
9 A törvény nélkül egykor valójában élő voltam, de amikor a parancs megérkezett, a bűn életre kelt, én viszont meghaltam.+
10 És a parancs, amelynek az élethez kellett volna vezetnie,+ úgy láttam, halálhoz vezet.
11 A bűnnek ugyanis a parancs miatt lehetősége volt arra, hogy tévútra vezessen engem, és így megölt a parancs által.
12 A törvény tehát önmagában szent, a parancs pedig szent, igazságos és jó.+
13 Akkor hát valami jó okozta a halálomat? Semmiképpen sem! A bűn okozta. A bűn a halálomat okozta valami jó által,+ hogy lelepleződjön, mi a bűn, és a parancs által a bűn sokkal nagyobb lett.+
14 Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én testi vagyok, eladva a bűnnek.+
15 Nem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt, amit gyűlölök.
16 Ha azonban azt teszem, amit nem akarok, egyetértek azzal, hogy a törvény jó.
17 De most már nem én teszem ezt, hanem a bennem lévő bűn.+
18 Mert tudom, hogy bennem, azaz a testemben, semmi jó nincs. Azt akarom tenni, ami jó, de nem tudom.+
19 Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.
20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, már nem én teszem, hanem a bennem lévő bűn.
21 Az én esetemben ezt a törvényt látom: Amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van bennem.+
22 Az az ember, aki legbelül vagyok, örömét leli Isten törvényében,+
23 de látok egy másik törvényt a testemben*, amely az elmém törvényével hadakozik,+ és a testemben* levő bűn törvényének+ a foglyaként vezet.
24 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve ennek a halálnak?
25 Istennek jár a hála, amiért megszabadít Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így hát én magam az elmémmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének vagyok a rabszolgája.+
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „tagjainkban”.
^ Szó szerint: „tagjaimban”.
^ Szó szerint: „tagjaimban”.