Róma 8:1–39
8 Ezért azokat, akik egységben vannak Krisztus Jézussal, nem ítélik el.
2 Mert annak a szellemnek a törvénye, amely Krisztus Jézussal egységben levő életet ad, megszabadított+ téged a bűn és a halál törvényétől.
3 Amire a törvény képtelen volt,+ mert gyenge+ volt a test miatt, azt Isten megtette azáltal, hogy elküldte a saját Fiát+ bűnös testhez hasonló formában,+ hogy eltörölje a bűnt, és elítélje a testben lévő bűnt,
4 hogy teljesítsük a törvény igazságos követelményeit azáltal,+ hogy nem a testi vágyakat követjük, hanem a szellem vezetését.+
5 Mert akik a testi vágyakat követik, azok testi dolgokra+ összpontosítanak, de akik a szellem vezetését követik, azok szellemi dolgokra+.
6 Mert a testi gondolkodás halált jelent,+ a szellemi gondolkodás viszont életet és békét.+
7 A testi gondolkodás ellenségeskedés Istennel,+ mivel a test nem engedelmeskedik Isten törvényének, és valójában nem is tud.
8 Így azok, akik a testi vágyakat követik, nem lehetnek Isten kedvére.
9 Ti azonban nem a testi vágyakat követitek, hanem a szellem vezetését,+ ha Isten szelleme valóban bennetek lakik. De ha valaki nem úgy gondolkodik, mint Krisztus,* az nem tartozik őhozzá.
10 Ám ha egységben vagytok Krisztussal,+ a test ugyan halott a bűn miatt, de a szellem életet ad az igazságosság miatt.
11 Ha pedig annak a szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, bennetek lakik, akkor aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül,+ a ti halandó testeteket is életre fogja kelteni+ a bennetek lakó szelleme által.
12 Így tehát, testvérek, nem vagyunk kötelesek a testi vágyakat+ követni,
13 mert ha a testi vágyakat követitek, biztos, hogy meghaltok, de ha megölitek a test cselekedeteit+ a szellem által, élni fogtok.+
14 Mert akiket Isten szelleme vezet, azok valóban Isten fiai.+
15 Mert Isten szelleme nem tesz minket rabszolgákká, hogy újra féljünk, hanem örökbe fogadott fiak vagyunk a szellem által, és arra késztet, hogy ezt kiáltsuk: „Abba*, Atyám!”+
16 Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról,+ hogy Isten gyermekei+ vagyunk.
17 Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is, igen, örökösei Istennek, és társörökösök+ Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk,+ hogy vele együtt magasztaljanak is fel minket.+
18 Ezért hát úgy vélekedem, hogy a jelenlegi időszak szenvedései semmik ahhoz a dicsőséghez viszonyítva, amely nyilvánvaló lesz rajtunk.+
19 Mert a teremtés sóvár várakozással várja, hogy Isten fiainak a dicsősége nyilvánvalóvá váljon*.+
20 A teremtés ugyanis hiábavalóságnak lett alávetve,+ nem a maga akaratából, hanem annak az akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménnyel,
21 hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni+ a romlottság rabszolgaságából, és élvezi Isten gyermekeinek a dicsőséges szabadságát.
22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és kínlódik mostanáig.
23 És mi magunk is, akik megkaptuk a jutalmunk első részét,* vagyis a szellemet, igen, mi is nyögünk magunkban,+ miközben várva várjuk, hogy örökbe fogadjanak mint fiakat,+ és megszabaduljunk a testünkből a váltság által.
24 Mert ebben a reményben menekültünk meg. Az, amit látunk, nem reménység, mert ha lát valamit az ember, azt vajon reméli?
25 De ha azt reméljük,+ amit nem látunk,+ továbbra is lelkesen és kitartóan várjuk+.
26 Hasonlóképpen a szellem is a segítségünkre siet, amikor gyengék vagyunk.+ Mert az a baj, hogy nem tudjuk, miért kellene imádkoznunk, pedig imádkoznunk kell, de a szellem könyörög értünk, amikor magunkban* sóhajtozunk.
27 Aki pedig a szíveket kutatja,+ tudja, mire irányul a szellem, mert ez Istennel összhangban emel szót a szentekért.
28 Tudjuk, hogy Isten minden tettét úgy hangolja össze, hogy azoknak a javára legyen, akik szeretik őt, és akiket a szándékával összhangban elhívott,+
29 mivel előre meghatározta, hogy azok, akikre elsőként fordított figyelmet, olyanokká legyenek formálva, mint amilyen a Fia,+ hogy ő legyen az elsőszülött+ sok testvér+ között.
30 Ezenkívül, akik felől ezt előre meghatározta,+ azokat hívta el,+ és akiket elhívott, azokat nyilvánította igazságosnak.+ Végezetül, akiket igazságosnak nyilvánított, azokat dicsőítette meg.+
31 Mit mondjunk hát ezekről? Ha Isten mellettünk van, ki lesz ellenünk?+
32 Ha még a saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért,+ vajon ne adna nekünk kedvesen minden mást is vele együtt?
33 Ki fogja megvádolni Isten választottait?+ Hisz Isten az, aki igazságosnak nyilvánítja őket.+
34 Ki fogja elítélni őket? Hisz Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt, aki feltámadt, aki Isten jobbján van,+ és aki szót is emel az érdekünkben.+
35 Ki fog elválasztani minket Krisztus szeretetétől?+ Nyomorúság vagy gyötrelem vagy üldözés vagy éhség vagy meztelenség vagy veszély vagy kard?+
36 Mint ahogy meg van írva: „Miattad vagyunk életveszélyben egész nap; vágójuhoknak számítunk.”+
37 Ellenkezőleg, mindezekből teljesen győztesen+ kerülünk ki az által, aki szeretett minket.
38 Mert meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem a jelenlegi, sem a jövőben történő dolgok, sem hatalmak,+
39 sem magasság, sem mélység, sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézus, a mi Urunk által mutatkozik meg.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „nem birtokolja Krisztus szellemét”.
^ Héber vagy arámi szó, melynek jelentése: ’ó, Atya!’
^ Szó szerint: „Isten fiainak a kinyilatkozását”.
^ Szó szerint: „akiknél megvan az első termés”.
^ Vagy: „ki nem mondott szavakkal”.