A SZAHARAI EZÜSTHANGYA (Cataglyphis bombycina) az egyik olyan szárazföldi állat, mely a legjobban tűri a hőséget. Amikor déltájban a hangyákra vadászó ragadozókat árnyékba kényszeríti a szaharai nap, a hangyák rövid időre kisietnek föld alatti járataikból, hogy megegyék a hőségtől elpusztult rovarokat.

Gondolkodj el ezen: Az ezüsthangya különlegessége egyrészt a „hőpajzsában” rejlik, vagyis abban, hogy a testét fent és oldalt speciális szőrszálak fedik, a hasa pedig fedetlen. Szőrszálai apró, háromszög alakú csövecskékből állnak, melyektől a hangya ezüstös fényben ragyog. A csövecskék két külső felületén parányi redők futnak hosszanti irányban, míg a belső felülete sima. Ez a felépítés két célt szolgál. Először is lehetővé teszi, hogy a szőrszálak visszaverjék a látható fény és a közeli infravörös tartomány sugarait. Másodszor a hangya így le tudja adni a környezetéből felvett hőt. Fedetlen hasa eközben visszaveri a közepes infravörös sugarakat, melyek a sivatag talaja felől érik. *

A szaharai ezüsthangyát a „hőpajzsa” megvédi, hogy testhőmérséklete ne emelkedjen 53,6 °C fölé, mert ez a legtöbb, amit el tud viselni. A kutatók azon dolgoznak, hogy e parányi teremtmény „hőpajzsához” hasonló speciális bevonatot, burkolatot fejlesszenek ki, mely fokozza a passzív hűtést, vagyis a ventilátor és egyéb eszközök nélküli hűtést.

Mit gondolsz? A szaharai ezüsthangya „hőpajzsa” evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?