„Az összes ókori görög filozófus közül Platón volt a legnagyobb hatással a pokolról alkotott hagyományos nézet kialakulására” (Georges Minois: Histoire des enfers. 50. oldal).

„A Kr. u. II. század közepétől azok a keresztények, akik valamennyire jártasak voltak a görög filozófiában, kezdték úgy érezni, hogy a hitüket e filozófia szavaival kell kifejezniük . . . A számukra leginkább megfelelő filozófia a platonizmus volt [azaz Platón tanításai]” (The New Encyclopædia Britannica. 1988, 25. kötet, 890. oldal).

„Az Egyház tanítása állítja a kárhozat létét és örök voltát. Azok lelkei, akik halálos bűn állapotában halnak meg, a halál után azonnal a kárhozatba jutnak, ahol a kárhozat büntetéseit szenvedik, »az örök tüzet«. A kárhozat lényegi büntetése az Istentől való örök elszakadásban áll” (A Katolikus Egyház Katekizmusa. 1994, 216. oldal).

„Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak . . . ” „Mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy” (Prédikátor 9:5, 10, Károli-fordítás [9:7, 12]).

A héber seol szó, mellyel „a halottak lakhelyére” utaltak, néhány bibliafordításban a „pokol” szóval lett visszaadva. Mit tár fel az előbbi bibliavers a halottak állapotáról? Vajon szenvednek a seolban, hogy megbűnhődjenek a vétkeikért? Nem, mert „semmit nem tudnak”. Ezért amikor Jób patriarchát egy borzalmas betegség kínozta, így könyörgött Istenhez: „Ó, bárcsak elrejtenél a seolban [pokolban, Douay-Rheims Version]” (Jób 14:13). Lett volna értelme a kérésének, ha a seol az örök gyötrelem helye lenne? Bibliai értelemben a pokol egyszerűen az emberiség közös sírjára utal, ahol nincs semmilyen cselekedet.

Hát nem logikusabb ez a meghatározás, és nemde sokkal inkább összhangban van a Szentírással? Milyen bűntett – legyen az bármilyen borzalmas is – vinné rá a szeretet Istenét arra, hogy örökké kínozzon egy embert? (1János 4:8). De ha a pokoltűz tanítása hamis, mit mondhatunk arról a tanításról, hogy minden jó ember a mennybe jut?

Vesd össze a következő bibliaverseket: Zsoltárok 146:3, 4; Cselekedetek 2:25–27; Róma 6:7, 23