„Az Isten anyja iránti mélységes tisztelet akkor kezdett elterjedni, amikor . . . pogány tömegek özönlöttek az egyházhoz . . . Áhitatukat és vallási öntudatukat [a kereszténységre áttért pogányokét] évezredeken át formálta a »nagy anyaistennő« és az »isteni szűz« kultusza” (The New Encyclopædia Britannica. 1988, 16. kötet, 326., 327. oldal).

„Ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik . . . ; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának” (Lukács 1:31–35, Károli-fordítás, kiemelés tőlünk).

Ez az írásszöveg világosan kijelenti, hogy Mária „Isten Fiának” volt az anyja, nem pedig Istennek. Vajon hordozhatta-e méhében azt, akit ’az egek sem tudnak befogadni’? (1Királyok 8:27). Ő sohasem állított ilyet. Mária kilétét illetően a háromságtan keltett zűrzavart. Azzal, hogy az efézusi zsinat i. sz. 431-ben kijelentette Máriáról, hogy Theotokosz (e görög szó jelentése: ’istenszülő’), vagyis hogy „Isten anyja”, utat nyitott a Mária-imádat előtt. Efézus, mely helyet adott ennek a zsinatnak, évszázadokon át a bálványimádat központja volt. Artemiszt, a termékenység istennőjét imádták itt.

Ezért is épült be a Mária-imádatba az „égből lehullott” Artemisz képmás imádatának sok vonása, például a körmenetek (Cselekedetek 19:35). Egy másik szokás is beszivárgott a keresztény tanításokba: kezdtek Máriáról és másokról készült képmásokat használni az imádatban.

Vesd össze a következő bibliaverseket: Máté 13:53–56; Márk 3:31–35; Lukács 11:27, 28