Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia képes megváltoztatni az életünket

A Biblia képes megváltoztatni az életünket

A Biblia képes megváltoztatni az életünket

MI ÖSZTÖNZÖTT arra egy dohánytermesztőt, hogy felhagyjon a munkájával, és változtasson a mélyen belé ivódott hitnézetein? Hogyan nyert erőt egy alkoholista asszony ahhoz, hogy szakítson a korábbi életmódjával? Olvasd el, mit mondanak.

„Boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a szellemi családnak” (DINO ALI).

SZÜLETÉSI ÉV: 1949

SZÜLETÉSI HELY: AUSZTRÁLIA

HÁTTÉR: DOHÁNYTERMESZTŐ VOLT

A MÚLTAM: 1939-ben a szüleim kivándoroltak Albániából Ausztráliába, és Queensland állam egyik kisvárosában, Mareebában telepedtek le. Ezen a területen többek között bosnyákok, görögök, olaszok és szerbek éltek, és mind magukkal hozták a kultúrájukat, annak szokásaival és erkölcsével együtt. Mareeba dohánytermesztő vidék volt, és a szüleim is ezzel kezdtek foglalkozni.

Hamarosan megszületett a nővérem, majd a két bátyám, végül pedig én. Sajnos, mikor egyéves voltam, apa meghalt szívinfarktusban. Anya újra férjhez ment, és született még négy fiútestvérem. Mindannyian a nevelőapukám dohányültetvényén nőttünk fel.

Tizenévesen elköltöztem otthonról. Húszas éveim elején feleségül vettem Saime-t, és mivel mindketten muszlimok voltunk, a helyi mecsetben házasodtunk össze. A nagybátyáim, nagynénéim és az unokatestvéreim is mind muszlimok voltak. Olvastam a Koránt, és egy könyvet Mohamed prófétáról. De volt egy kis Bibliám, és ezt is rendszeresen olvastam. A Korán megemlíti a Bibliában szereplő prófétákat, a Biblia pedig segített megértenem, mikor éltek ezek a személyek.

Jehova Tanúi rendszeresen ellátogattak hozzánk, és folyóiratokat, könyveket hagytak nálunk. Saime-vel szívesen olvastuk őket. Emlékszem rá, hogy többször is élénk eszmecserét folytattam a Tanúkkal. Igazán nagy hatással volt rám, hogy ilyenkor sosem a saját véleményüket hangoztatták, hanem a Bibliából válaszoltak a kérdéseimre.

A Tanúk többször is felajánlották, hogy tanulmányozzák velem a Bibliát, és meghívtak az összejöveteleikre, de én mindig nemet mondtam. Akkoriban más dolgok voltak fontosabbak nekem. Szerettem volna egy saját ültetvényt, és arra vágytam, hogy nagy családom legyen. Saját ültetvényem nem lett, ám büszkén mondhatom, hogy öt gyermek édesapja vagyok.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Már kilenc éve ismertem Jehova Tanúit, de még mindig nem változtattam a vallásomon. Ám szívesen elfogadtam a kiadványaikat, és ezeket vasárnaponként élvezettel olvastuk Saime-vel. Az összes folyóiratot megőriztük, amit az évek folyamán kaptunk. Később nagyon jól jött, hogy így tettünk, ugyanis sokat segítettek, amikor mások támadni kezdték az akkor még bimbózó hitemet.

Például egy evangélikus lelkész próbált meggyőzni, hogy fogadjam el Jézust a megmentőmnek. Saime öccsét és az egyik féltestvéremet sikerült megnyernie. Az ismerőseim között sokféle vallású ember volt, és hamarosan ők is azzal próbálkoztak, hogy térjek át a hitükre. Néhányan olyan kiadványokat adtak, melyek bírálták Jehova Tanúit. Megkértem ezeket a személyeket, hogy bizonyítsák be a Bibliából a hitnézeteiket, de nem tudták.

Ezek a viták még szorgalmasabb kutatásra ösztönöztek, és a Biblia megismeréséhez a Tanúktól kapott kiadványokat használtam fel. Végül felismertem, hogy itt az ideje a tanultakkal összhangban cselekednem.

A Tanúk közül még senki sem tanulmányozta velem a Bibliát, amikor elkezdtem járni az összejöveteleikre. Eleinte nagyon ideges és félénk voltam. De a Tanúk barátságosak voltak velem, és tetszett, amit az összejöveteleiken hallottam. Elhatároztam, hogy Jehova Tanúja leszek, ezért 1981-ben megkeresztelkedtem annak jelképeként, hogy ezután Istennek szentelem az életem.

A feleségem nem ellenezte a döntésemet, noha időnként felvetődött benne, hogy nem vezettek-e félre. Ennek ellenére eljött a keresztelkedésemre, én pedig továbbra is megosztottam vele, amit tanultam. Úgy egy évvel a keresztelkedésem után történt, hogy mikor hazafelé tartottunk a nyaralásunkról, Saime azt mondta, hogy szeretne Tanú lenni. Meglepetésemben majdnem lehajtottam az útról. Saime 1982-ben keresztelkedett meg.

Volt néhány dolog az életünkben, amin változtatnunk kellett. Ezeket nem volt könnyű megtenni. Felhagytam a dohánytermesztéssel, mivel ez ellentétben áll a bibliai alapelvekkel (2Korintusz 7:1; Jakab 2:8). Időbe telt olyan munkát találnunk, amely biztosította a családunk megélhetését. Az sem volt könnyű, hogy néhány rokonunk évekig nem fogadta el a meghívásunkat. Mi azonban követtük a Biblia tanácsát, és szeretettel bántunk velük. Idővel leomlottak a falak, és a közeli rokonaink ma már nem kerülnek minket.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Az évek során sok megpróbáltatás ért, meg kellett küzdenem a félénkségemmel, a megélhetés miatti aggodalommal, a családtól jövő ellenállással. Eközben tapasztaltam, hogy Jehova Isten milyen türelmesen segít nekem szembenézni a gondokkal. Támogat abban, hogy ellássam a gyülekezeti feladatomat. Vénként szolgálok, és gyakran kell tanítanom az emelvényről. Ez már régóta nagy küzdelem, mivel idegességemben dadogok. De mivel buzgón imádkozom Jehovához, a segítségével el tudom látni a feladatomat.

Felbecsülhetetlen kincsnek tartom, hogy a feleségemmel az évek során egyre bensőségesebb lett a kapcsolatunk. Igaz, nem voltunk tökéletes szülők, de igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a gyermekeink is elfogadják a bibliai igazságokat (5Mózes 6:6–9). Nagy öröm számunkra, hogy legidősebb fiunk és a felesége misszionáriusként szolgál.

A mai napig előttem van egy kedves jelenet abból az időből, amikor már az egész családunk járt a Tanúk összejöveteleire. Mikor egyszer leparkoltunk a Királyság-terem előtt, és bepillantottam a terembe, azt láttam, hogy mindenféle kultúrájú és nyelvű ember felszabadultan társalog egymással. Voltak köztük albánok, ausztrál őslakosok, horvátok. A családomhoz fordultam, hogy figyeljék meg ezt a csodálatos egységet. Boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a szellemi családnak, mely nemcsak Ausztrália határáig, hanem az egész világra kiterjed (1Péter 5:9).

„A nővérem sosem mondott le rólam” (JELENA VLAGYIMIROVNA SZJOMINA).

SZÜLETÉSI ÉV: 1952

SZÜLETÉSI HELY: OROSZORSZÁG

HÁTTÉR: ALKOHOLISTA VOLT, ÉS ÖNGYILKOSSÁGOT KÍSÉRELT MEG

A MÚLTAM: Krasznogorszkban születtem, egy Moszkvához közeli békés kisvárosban. Pedagógus családban nőttem fel. Jó tanuló voltam, és zenei oktatást is kaptam. Úgy tűnt, fényes jövő áll előttem.

Miután férjhez mentem, a párommal olyan környékre költöztünk, ahol sokan ittak, dohányoztak és káromkodtak. Ez a légkör nagyon rossz hatással volt rám, ám ezt akkor még nem ismertem fel. Kezdetben csak azért jártam szórakozóhelyekre, hogy énekeljek és gitározzak. Egyszer azonban cigarettával és itallal kínáltak. Hamarosan az alkohol rabja lettem.

Az ital szép lassan tönkretette az életemet. Idővel elértem azt a pontot, ahonnan már nem süllyedhettem mélyebbre. Ekkor már enni is alig bírtam. Meg akartam halni, és öngyilkosságot kíséreltem meg. Hálás vagyok, hogy nem sikerült.

Mindeközben a nővérem, aki Jehova Tanúja lett, rendszeresen meglátogatott, és próbált meggyőzni arról, hogy a Biblia segíteni tudna nekem. De engem nem érdekelt a Biblia, ezért azt akartam, hogy hagyjon békén. Ám a nővérem sosem mondott le rólam. Olyan nagy szeretettel és türelemmel bánt velem, hogy végül is beleegyeztem a Biblia tanulmányozásába.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Miután elkezdtem a tanulmányozást, szilárdan eltökéltem, hogy abbahagyom az ivást. Ekkoriban történt, hogy az egyik részeg szomszédunk rám támadt és megvert. Súlyos állapotban vittek be a kórházba. Négy bordám is eltört, és megsérült az egyik retinám. A rosszban azért volt némi jó is, mert a kórházban könnyebben átvészeltem az alkoholelvonási tüneteket.

Ebben az időszakban nagyon sokat imádkoztam. Rendkívüli vigaszt merítettem a Siralmak 3:55, 56-ból, mely így szól: „Ó, Jehova, nevedet kiáltottam a legmélyebb veremből. Hallanod kell hangomat! Ne fogd be füledet, amikor szabadulásért esengek, és segítségért kiáltok!”

Őszintén hiszem, hogy Jehova válaszolt az imáimra. Erőt adott, hogy ne essek vissza. Persze volt, hogy vágytam az ital után, de boldogan mondhatom, hogy sosem engedtem a kísértésnek.

Ahogy előrehaladtam a Biblia tanulmányozásában, felismertem, hogy támogatnom kell a férjemet a családfői szerepében (1Péter 3:1, 2). Ez nem volt könnyű, mert szerettem őt irányítani. Imádkoztam Jehovához, hogy segítsen megváltoznom. Ez nem ment egyik napról a másikra, de fokozatosan jobb és megértőbb feleség lettem.

Drága férjem elámult, amikor látta rajtam, mennyit változtam. Azelőtt nem érdekelte a Biblia, ám amikor elhatároztam, hogy leszokom a dohányzásról, ezt mondta: „Ha ez sikerül neked, én is elkezdem tanulmányozni a Bibliát.” Mindketten ugyanazon a napon tettük le a cigarettát.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? A férjem állta a szavát. Mindennap együtt olvassuk a Bibliát, elmélkedünk az olvasottakon, és igyekszünk alkalmazni a bibliai tanácsokat az életünkben.

Szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyivel boldogabb az életünk, és hogy mennyi mindent köszönhetek Jehovának. Hálás vagyok neki, hogy lehetőséget adott arra, hogy megismerjem őt (János 6:44). A nővéremnek is nagyon hálás vagyok, hogy sosem adta fel. Így saját magam is megtapasztalhattam, hogy a Biblia valóban képes megváltoztatni az életünket.

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Felismertem, hogy itt az ideje cselekednem

[Oldalidézet a 13. oldalon]

A nővérem olyan nagy szeretettel és türelemmel bánt velem, hogy végül is beleegyeztem a Biblia tanulmányozásába