a harmadik órája ez a napnak: Vagyis kb. de. 9 óra. Az i. sz. I. században a zsidók 12 órára osztották a nappalt, és napfelkeltétől, kb. 6 órától számolták (Jn 11:9). Ezért a 3. óra de. 9 óra körül lehetett, a 6. óra déli 12 óra körül, a 9. óra pedig du. 3 óra körül. Mivel akkoriban nem voltak pontos időjelző eszközök, általában csak hozzávetőlegesen adták meg egy esemény időpontját (Jn 1:39; 4:6; 19:14; Cs 10:3, 9).

az imádkozás órájára: Amikor reggel és este áldozatokat mutattak be a templomnál, nyilvánvalóan imádkoztak is (2Mó 29:38–42; 30:7, 8). Lukács összefüggésbe hozza a füstölőszer felajánlásának óráját az imádkozással (Lk 1:10). A naponkénti áldozatok bemutatása kapcsán Jehova megparancsolta Dávid királynak, hogy szervezze meg, hogy a papok és a léviták tiszteljék őt, adjanak hálát neki, és dicsérjék őt. Ennek egyik módja nyilvánvalóan az ima volt (1Kr 16:4; 23:30; 2Kr 29:25, 26). Tehát a füstölőszer bemutatása szorosan kötődött az imához (Zs 141:2; Jel 5:8; 8:3, 4). Az imádkozás órájára az emberek általában összegyűltek a templom udvaraiban. Egyesek valószínűleg azért jöttek, hogy a papok segítségével megtisztuljanak aznap, mások pedig azért, hogy együtt imádkozzanak és imádják Jehovát (Lk 2:22–38). A rabbinikus hagyomány szerint a papok sorsvetéssel döntötték el, hogy ki mutassa be a füstölőszert az aranyoltáron, de ez a megtiszteltetés csak egyszer érhetett egy papot az életében. Amikor az összes pap és lévita összegyűlt, a kiválasztott pap ünnepélyesen belépett a szenthelyre, miközben a többi pap és a nép az udvarokban imádkozott. Mialatt a füstölőszer kellemes illata felszállt az ég felé, a nép körülbelül fél órán át csendben imádkozott (Lk 1:9, 10). Az imádkozás órája ezután egy örömteli eseménnyel zárult, melynek során megáldották a népet (4Mó 6:22–27), és a léviták kórusa elénekelte a hétnek arra a napjára kijelölt zsoltárt.

a kilencedik órára: Vagyis kb. du. 3 órára. (Lásd a Cs 2:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

názáreti: A „názáreti” jelzőt Jézusra és később a követőire használták (Cs 24:5). Mivel sok zsidót hívtak Jézusnak, gyakran előfordult, hogy kaptak egy másik nevet is. A bibliai időkben szokás volt az embereket a származási helyükkel összekapcsolni (2Sá 3:2, 3; 17:27; 23:25–39; Ná 1:1; Cs 13:1; 21:29). Jézus az élete korai szakaszának nagy részét a galileai Názáret városában töltötte, ezért érthető, hogy ezt a kifejezést használták rá. Jézust sokszor hívták „názáretinek”; különféle helyzetekben különböző személyek szólították így (Mr 1:23, 24; 10:46, 47; 14:66–69; 16:5, 6; Lk 24:13–19; Jn 18:1–7). Ő maga is elfogadta és használta ezt az elnevezést (Jn 18:5–8; Cs 22:6–8). A kínoszlopán szereplő táblára Pilátus a következőket íratta héberül, latinul és görögül: „A názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19:19, 20). I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve az apostolok, és mások is gyakran úgy beszéltek Jézusról, mint a názáretiről, vagy mint aki Názáretből való (Cs 2:22; 3:6; 4:10; 6:14; 10:38; 26:9; lásd még a Mt 2:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet).

názáreti: Lásd a Mr 10:47-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

főközvetítőjét: Az itt használt görög szó (ar·khé·goszʹ) alapvetően azt jelenti, hogy ’fővezér’; ’aki elöl megy’. Ez a szó négyszer szerepel a Bibliában, és mindegyik helyen Jézusra vonatkozik (Cs 3:15; 5:31; Héb 2:10; 12:2). A görög szó egy olyan személyre is utalhat, aki mutatja az utat, vagy utat tör a többiek előtt. Mivel Jézus lett a közvetítő Isten és az emberek közt, és ő nyitotta meg az utat az örök élet előtt, joggal nevezhető úgy, hogy az élet főközvetítője vagy az élet úttörője. A főközvetítő kifejezés azt sugallja, hogy aki elöl megy, az ki van jelölve erre a tisztségre vagy feladatkörre mint vezető vagy fejedelem. (A Cs 7:27, 35-ben egy ezzel rokon kifejezés szerepel, amikor Mózest Izrael uralkodójának nevezi.) Ez a kifejezés itt azt a gondolatot hordozza magában, hogy valakit Isten felhasznál arra, hogy véghez vigye a szándékát. Jézus megfelelő váltság lett sokakért (1Ti 2:5, 6; Mt 20:28; Cs 4:12). Miután feltámadt, főpapként és bíróként azoknak a javára fordítja a váltságáldozata értékét, akik hisznek benne, és így megszabadulhatnak a bűntől és a haláltól. Ezért Jézus által lehetséges a halottak feltámadása (Jn 5:28, 29; 6:39, 40). Így nyitja meg az utat az örök élet előtt (Jn 11:25; 14:6; Héb 5:9; 10:19, 20). Bár egyes bibliafordítók úgy adják vissza ezt a kifejezést, hogy az élet „szerzője” vagy „létrehozója”, a Biblia világosan rámutat, hogy nem illenek rá Jézusra ezek a kifejezések. Ehelyett Istentől kapta az életét és a hatalmát, és Isten akaratát teszi (Zs 36:9; Jn 6:57; Cs 17:26–28; Kol 1:15; Jel 3:14).

Bánjátok hát meg bűneiteket, és térjetek meg: Az itt „megbán”-nak fordított görög me·ta·no·eʹó szó azt jelenti szó szerint, hogy ’meggondolja magát’, vagyis valaki megváltoztatja a gondolkodását, a hozzáállását és a céljait. Ebben a szövegkörnyezetben a megbánás arra utal, hogy valaki szeretné helyrehozni az Istennel ápolt kapcsolatát. Aki őszintén megbánja a korábbi bűneit, nagyon sajnálja, amiket tett, és eltökélt szándéka, hogy többet nem követi el azokat (2Ko 7:10, 11; lásd a Mt 3:2, 8-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket). Továbbá az őszinte megbánás arra indítja a vétkest, hogy megtérjen, vagyis felhagyjon a helytelen viselkedésével, és igyekezzen Istennek tetsző életet élni. A „megtér”-nek fordított héber és görög igék (héberül: súv; görögül: sztreʹphó; e·pi·sztreʹphó) egyaránt azt jelentik szó szerint, hogy ’visszatér’; ’visszafordul’; ’megfordul’ (1Mó 18:10; 50:14; Ru 1:6; Cs 15:36). Átvitt értelemben arra is utalhat, hogy valaki Istenhez fordul, és felhagy a bűnös szokásaival (1Ki 8:33; Ez 33:11; lásd a Cs 15:3; 26:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket).

megbocsátást nyerjenek: Szó szerint: „el legyenek törölve”. Az itt használt görög igét úgy lehetne meghatározni, hogy „törléssel eltüntet”. A Biblia azzal kapcsolatban használja ezt a szót, hogy letörlik valakinek a könnyeit (Jel 7:17; 21:4), illetve kitörölnek neveket az élet könyvéből (Jel 3:5). Ebben a szövegkörnyezetben azt a gondolatot foglalja magában, hogy „nyomtalanul eltávolít”. Néhány tudós szerint itt az a kép elevenedik meg, hogy kitörlik vagy letörlik a kézírást. (Vesd össze: Kol 2:14, ahol ugyanez a görög szó úgy van visszaadva, hogy „eltöröl”.)

Jehova: A rendelkezésre álló görög kéziratokban szó szerint az áll, hogy „az Úr színétől”. (Lásd a C függ.-et.) A Cs 3:17–22-ig terjedő szövegkörnyezet azt mutatja, hogy itt „az Úr” nem Jézusra, hanem Jehova Istenre utal, arra, aki elküldte a Krisztust (Cs 3:20). Az itt „Úr”-nak fordított görög szó (Küʹri·osz) található meg a Cs 3:22-ben is, mely egy idézet az 5Mó 18:15-ből, ahol az eredeti héber szövegben a tetragram áll. (Lásd a Cs 3:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) A Héber iratokban a „Jehova színe” kifejezés az ’arc’ jelentésű héber szó és a tetragram összetétele (Bí 5:5; Zs 34:16, lábj.; Si 4:16, lábj.; lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 3:19-et).

Jehova felüdítsen titeket: Vagy: „a felüdülés időszakai jöjjenek Jehovától”. A görög kai·roszʹ szó (itt többes számban szerepel, és „meghatározott időszakok”-nak lehetne fordítani) utalhat egy időpontra, illetve egy konkrét időszakra vagy időtartamra, amelynek valamilyen jellemző vonásai vannak (Mt 13:30; 21:34; Mr 11:13). Ezzel a szóval történik utalás arra a meghatározott időre, amikor Jézus elkezdi a szolgálatát (Mr 1:15), továbbá amikor meg kell halnia (Mt 26:18). A kai·roszʹ szóval Isten által kijelölt jövőbeli időszakokra és időpontokra is utalnak, különösen Krisztus jelenlétével és királyságával kapcsolatban (Cs 1:7; 1Te 5:1).

Bánjátok meg a bűneiteket: Az itt használt görög szót szó szerint úgy is lehet fordítani, hogy ’valaki meggondolja magát’, vagyis megváltozik a gondolkodása, a hozzáállása és a céljai. Ebben a szövegkörnyezetben ez a kifejezés arra utal, hogy valaki változtatásokat tesz, hogy örömet szerezzen Istennek, és jó kapcsolatban legyen vele. (Lásd a Mt 3:8, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Megbánás” címszót.)

megbánáshoz illő gyümölcsöt: Olyan bizonyítékokra és tettekre utal, melyek azt jelezték, hogy János szavainak a hatására valakinek megváltozott a gondolkodása és a viselkedése (Lk 3:8; Cs 26:20; lásd a Mt 3:2, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Megbánás” címszót.)

tértek meg: Az itt használt görög e·pi·sztro·phéʹ szó egy olyan igéből származik, melynek a jelentése ’visszatér’; ’visszafordul’; ’megfordul’ (Jn 12:40; 21:20; Cs 15:36). Átvitt értelemben arra is utalhat, hogy valaki Istenhez fordul, vagy visszatér hozzá, illetve hogy elfordul a bálványoktól és a hamis istenektől. (Ez az ige szerepel a következő versekben: Cs 3:19; 14:15; 15:19; 26:18, 20; 2Ko 3:16.) Az 1Te 1:9-ben is ez az ige található a „hogyan fordultatok el a bálványaitoktól” kifejezésben. A megtérést megbánás előzi meg. (Lásd a Mt 3:2, 8-hoz és a Cs 3:19; 26:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

bánják meg bűneiket: Az itt használt görög szót úgy is lehet fordítani szó szerint, hogy „valaki meggondolja magát”, vagyis megváltozik a gondolkodása, a hozzáállása és a céljai. Ebben a szövegkörnyezetben a megbánáshoz az a kifejezés is kapcsolódik, hogy Istenhez tér, vagyis itt egy személy Istennel ápolt kapcsolatáról van szó. Az őszinte megbánásnak megbánáshoz illő tettekkel kell párosulnia. Más szavakkal, a tetteinek bizonyítania kell, hogy tényleg megváltozott a gondolkodása és a hozzáállása. (Lásd a Mt 3:2, 8-hoz és a Lk 3:8-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben a „Megbánás” címszót.)

Jehova: Ez az idézet az 5Mó 18:15-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). Érdemes megjegyezni, hogy a Septuaginta egyik korai töredékén (266. sz. Fuad-papirusz) ebben az idézetben Isten neve héber kvadrátírással () jelenik meg a görög szövegben. Ez a töredék az i. e. I. századból származik. (Lásd az A5-ös függ.-et.) Továbbá a Keresztény görög iratok számos héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J^{7, 8, 10–12, 14–18, 20, 22–24, 28}) a tetragram található ezen a helyen. Tehát bár a Keresztény görög iratok rendelkezésre álló kézirataiban a Küʹri·osz (Úr) szó áll itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. (Lásd a C függ.-et.)

befogadnia őt: Vagy: „magában tartania őt”. Ez minden bizonnyal arra az időre utal, amikor Jézus Isten jobbján várakozik az égben, amíg el nem kezdődik a helyreállítás ideje (Zs 110:1, 2; Lk 21:24; Héb 10:12, 13).

amíg helyre. . . lesz állítva: Vagy: „helyreállításának idejéig”. Az itt „helyreállít”-nak fordított görög szó (a·po·ka·taʹszta·szisz), melyet egyes bibliafordítások úgy adnak vissza, hogy „visszaállítás”, az a·poʹ (jelentése: ’vissza’, ’újra’) és a ka·thiʹszté·mi (jelentése szó szerint: ’odatesz’, ’odaállít’) szavaknak az összetétele. Ennek a szónak az igei alakja szerepel a Cs 1:6-ban, mely szintén úgy van fordítva, hogy „helyreállít”. Josephus a zsidók babiloni száműzetésből való hazatérésére utalt vele. Papiruszon olvasható írások ezt a szót bizonyos épületek felújításával, anyagi javaknak a jogos tulajdonoshoz való visszajuttatásával és számlák kiegyenlítésével kapcsolatban használják. A Cs 3:21 nem konkretizálja, hogy pontosan mit foglal magában az, hogy minden helyre lesz állítva. Ennek megállapításához tanulmányozni kell Isten üzenetét, melyet a régen élt prófétái által mondott el. A helyreállítás témája újra meg újra előjön a héber próféták írásaiban. Jehova azt ígérte általuk, hogy helyre fog állítani egy országot, melyet újra benépesít, termékennyé tesz, és megvéd a vadállatoktól és az ellenség támadásaitól. A szavai szerint a helyreállított ország olyan lesz, mint a paradicsom (Ézs 65:25; Ez 34:25; 36:35). És ami a legfőbb, a templom újjáépül, és a tiszta imádat helyreáll (Ézs 2:1–5; Mi 4:1–5). A megjövendölt helyreállítás tehát magában foglalja mind az imádat, mind az ország helyreállítását.

Jehova: Ez az idézet az 5Mó 18:15-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). Érdemes megjegyezni, hogy a Septuaginta egyik korai töredékén (266. sz. Fuad-papirusz) ebben az idézetben Isten neve héber kvadrátírással () jelenik meg a görög szövegben. Ez a töredék az i. e. I. századból származik. (Lásd az A5-ös függ.-et.) Továbbá a Keresztény görög iratok számos héber nyelvű fordításában (a C4-es függ. úgy utal rájuk, hogy J^{7, 8, 10–12, 14–18, 20, 22–24, 28}) a tetragram található ezen a helyen. Tehát bár a Keresztény görög iratok rendelkezésre álló kézirataiban a Küʹri·osz (Úr) szó áll itt, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. (Lásd a C függ.-et.)

életére: Ez az első előfordulása a görög pszü·khéʹ szónak, melyet néhány bibliafordítás „lélek”-nek ad vissza. Itt az egyén életére utal. A valakinek az életére akar törni kifejezést úgy is lehet fordítani, hogy „meg akar ölni” valakit (2Mó 4:19, lábj.; lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót).

valakit: Vagy: „egy lelket”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

valakit: Vagy „egy lelket”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

mindenki: Vagy: „minden lélek”. A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában „lélek”-nek fordítanak, itt egy személyre utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.) Ez egyike azoknak a verseknek a Keresztény görög iratokban, ahol a „lélek”-nek fordított görög szó (pszü·khéʹ) alatt olyasmit kell érteni, ami halandó és elpusztítható. (Lásd a Mt 2:20-hoz; a Mr 3:4-hez és a Lk 6:9-hez tartozó magyarázó jegyzeteket; lásd még: Héb 10:39, lábj.; Jk 5:20, lábj.)

az utódod: Szó szerint: „a magod”. (Lásd az A2-es függ.-et.)