A PALOTÁK és a királyi sírhelyek romjaiból csupán sejtésünk lehet az ókori méd–perzsa birodalom pompájáról, hatalmáról és gazdagságáról. A két királyság egyesülése előtt Média volt az uralkodó hatalom. De aztán i. e. 550-ben a médek a perzsa II. Círusz (Kürosz) király fennhatósága alá kerültek, és attól kezdve ő uralkodott a méd–perzsa királyság felett. Ez a hatalmas birodalom, melynek központja a Perzsa-öböltől északra helyezkedett el, később egészen az Égei-tengertől Egyiptomig és India északnyugati részéig terjedt, és Júdeát is magában foglalta.

A méd–perzsa birodalom több mint 200 évig tartotta uralma alatt a zsidó nemzetet, attól kezdve, hogy i. e. 539-ben megdöntötte Babilont, egészen addig, amíg i. e. 331-ben maga is le nem győzetett a görögöktől. Több bibliai könyv is beszámol olyan jelentős eseményekről, melyek ebben az időszakban történtek.

A Bibliából megtudhatjuk, hogy II. Círusz király szabaddá tette a Babilonban raboskodó zsidókat, és megengedte nekik, hogy hazatérjenek Jeruzsálembe, és újjáépítsék Isten templomát, melyet a babilóniaiak i. e. 607-ben leromboltak (Ezsdrás 1:1–7; 6:3–5). Ezt a beszámolót megerősíti a Círusz-hengerként ismert agyaghenger, melyet 1879-ben találtak az ókori Babilon romjainál. A felirat név szerint említi Círuszt, és arról tájékoztat, hogy Círusznak szokása volt megengedni, hogy korábban elhurcolt népek visszatérjenek a hazájukba, a vallásos tárgyaikkal együtt. A Biblia egyik írója, Ézsaiás így jegyezte fel Jehova Círuszra vonatkozó prófétai szavait: „»teljesen végrehajt mindent, amiben  gyönyörködöm«, azt is, amikor azt mondom Jeruzsálemről: »Újjáépül«, és a templomról: »Lerakják alapodat«” (Ézsaiás 44:28).

Sőt, az Ezsdrás 6:3, 4 szerint Círusz megparancsolta, hogy a templom újjáépítésének a költségeit „a király házából állják”. Ez a meglepő kijelentés összhangban van a világi forrásokkal. Ahogy egy könyvben olvasható, „a perzsa királyok politikájához hozzátartozott, hogy támogatták a szent épületek helyreállítását a birodalmuk területén” (Persia and the Bible).

A Biblia beszámol róla, hogy a zsidók ellenségei később levelet írtak I. Dáriusznak * (Nagy Dareiosznak), kétségbe vonva a zsidók azon állítását, hogy Círusz engedélyt adott a templom újjáépítésére. Dáriusz megparancsolta, hogy keressék meg az eredeti írásos rendeletet. Hogyan alakult az ügy? Miután a fővárosban, Ekbatánában találtak egy tekercset, mely Círusz rendeletét tartalmazta, Dáriusz írásba adta: „Én, Dáriusz, parancsot adok ki [a templom újjáépítésére]. Haladéktalanul hajtsák végre!” Ezután már senki sem akadályozta a munkát (Ezsdrás 6:2, 7, 12, 13).

A történelem alátámasztja ezeket a részleteket. Például Ekbatánában volt Círusz nyári rezidenciája, ezért valószínű, hogy ott adta ki a rendeletét. A régészeti leletek pedig arról tanúskodnak, hogy a méd–perzsa királyok sokat foglalkoztak a birodalmukat érintő vallásos ügyekkel, és levelezés útján simították el a vitákat.

Egy Istentől ihletett álomban Dániel próféta négy vadállatot látott egymás után feljönni a tengerből, melyek mindegyike egy-egy világhatalmat jelképezett. Az első egy szárnyas oroszlán volt, és Babilont szimbolizálta. A második „medvéhez hasonlított”, és a leírás szerint „ezt mondták neki: »Kelj fel, és egyél sok húst!«” (Dániel 7:5). Ez a félelmetes medve a méd–perzsa birodalmat ábrázolta.

Dániel próféciájának megfelelően a méd–perzsa birodalom csillapíthatatlan étvággyal hódított meg újabb és újabb területeket. Nem sokkal Dániel látomása után Círusz legyőzte a médeket, aztán a szomszédos Lüdia és Babilon ellen viselt hadat. A fia, II. Kambüszész leigázta Egyiptomot. A méd–perzsa birodalom uralkodói később még tovább terjeszkedtek.

Honnan tudjuk, hogy így kell értelmezni a próféciát? Dániel egy másik, de az előzővel összefüggő látomásban látott egy kost, amely „nyugat, észak és dél felé öklelt”. Ez a prófécia akkor teljesedett be, amikor a méd–perzsa birodalom más nemzetek felé, például a hatalmas Babilon felé „öklelt”. Isten egyik angyala így magyarázta meg Dánielnek a látomást: „A kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának a királyait jelenti” (Dániel 8:3, 4, 20).

Körülbelül 200 évvel Babilon eleste előtt egy másik prófécia is elhangzott. Ézsaiás próféta megjövendölte a győztes perzsa király nevét, aki  akkor még meg sem született, valamint a taktikáját, mellyel sikerül bevennie Babilont. Ezt írta: „Így szól Jehova a felkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam jobb kezét, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte . . . , hogy megnyissam előtte a kétszárnyú ajtókat, és még a kapuk se legyenek bezárva” (Ézsaiás 45:1). Mind Ézsaiás, mind pedig Jeremiás megmondta előre, hogy Babilon ’folyói’, mármint az Eufrátesz vizéből táplálkozó vizesárkok ki fognak száradni (Ézsaiás 44:27; Jeremiás 50:38). Hérodotosz és Xenophón görög történetírók igazolják, hogy a bibliai próféciák pontosak voltak, még abban a részletben is, hogy a babiloniak éppen mulatoztak azon az éjszakán, amikor Círusz bevette a várost (Ézsaiás 21:5, 9; Dániel 5:1–4, 30). Miután elterelték az Eufrátesz vizét, Círusz serege a folyómedren át, nyitott kapukon vonult be a városba, és alig tapasztalt ellenállást. A hatalmas Babilon egyetlen éjszaka alatt elesett.

Ez az esemény tette lehetővé később egy másik prófécia meghökkentő beteljesedését is. Jeremiás próféta megjövendölte, hogy Isten népe 70 évig lesz száműzetésben Babilonban (Jeremiás 25:11, 12; 29:10). Próféciája valóra vált, és a zsidók pontosan ennyi idő elteltével térhettek vissza a hazájukba.

Nem sokkal azután, hogy a méd–perzsa birodalom legyőzte Babilont, Dániel egy olyan eseményről jövendölt, melynek nagy jelentősége van Isten emberiségre vonatkozó szándékának a megvalósulásában. Gábriel angyal elmondta Dánielnek, hogy pontosan mikor jelenik meg a Messiás, aki nem más, mint az 1Mózes 3:15-ben megígért ’mag’. Isten angyala kijelentette: „a Jeruzsálem helyreállítása és újjáépítése felől való szózat elhangzásától a Messiás Vezérig hét hét és hatvankét hét lesz”, tehát összesen 69 hét (Dániel 9:25). Mikor kezdődött el ez a prófétai időszak?

Jóllehet Círusz röviddel Babilon eleste után megengedte a zsidóknak, hogy hazatérjenek, évekkel később Jeruzsálem és a falai még mindig romokban álltak. I. e. 455-ben Artaxerxész király engedélyt adott zsidó pohárnokának, Nehémiásnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, és irányítsa az újjáépítést (Nehémiás 2:1–6). Ekkor kezdődött el a 69 hét.

Ám ez a 69 hét nem szó szerinti, hétnapos heteket jelölt, hanem évheteket. Némelyik bibliafordítás nem is ’hetekről’, hanem ’évhetekről’ beszél (Dániel 9:24, 25). * A Messiásnak egy 69 ’hétből’ álló időszak végén, azaz hét évet felölelő heteket véve alapul 483 év múlva kellett megjelennie. A prófécia i. sz. 29-ben, pontosan 483 évvel i. e. 455 után teljesedett be, amikor Jézus megkeresztelkedett. *

Dániel próféciájának a pontos beteljesedése csak egy a sok bizonyíték közül, mely amellett szól, hogy Jézus volt a Messiás. Ez a bizonyíték a mi reménységünket is megszilárdítja. Jézus mint Isten égi Királyságának a Királya véget fog vetni a kegyetlen emberi uralomnak. Azután pedig jó néhány további bibliai próféciát beteljesít, például azokat, amelyek azt ígérik, hogy a halottak fel fognak támadni, hogy örökké éljenek a paradicsomi földön (Dániel 12:2; János 5:28, 29; Jelenések 21:3–5).